You Were Never Really Here (2017) ☆ 👁

Sosem voltál itt

(Lynne Ramsay)

amerikai-angol-francia dráma, thriller

3,4
★★★☆☆
322 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-02-01 01:50:27 GeryFlash (5) #36

Talan az egyik legalulertekeltebb film KT-n es IMDB-n egyarant. Valoban olyan mintha a Driveot es John Wicket mixelte volna Lynne Ramsay (erzesem szerint semmi koze a Takenhez, az hogy itt is van egy elrabolt lany ez szerintem keves a parhuzamhoz) , csak meg nyakonontve egy keves flesselgetessel es jobb sztorival. Hangulatban mindenkepp a Drivehoz all kozel. Erthetetlen szamomra hogy ez hogy lehet ennyire alulertekelt, nevetseges ez a 3.4, arra hviatkozva hogy sok volt a film meg tul depressziv...
Nagyon jol bontakozik ki a tortenetszal, abszolut fohos centrikus maga a sztori, Joaquin Phoenix zsenialis, zenek Driveot idezik/masoljak, operatori munka is rendben volt.

Igazabol ugyanaz igaz erre mint a Drivera, Nightcrawlerre vagy Filth-re: nem a legtemposabb film, inkabb mediativ, es ahhoz hasonloan a hangulataval huz be (vagy eppen taszit el).
Oriasi hidden-gem volt szamomra.

2020-03-23 11:51:22 oscarmániás (5) #35

"Csodás napunk van."

2019-06-27 14:32:40 kilépett felhasználó (?) #34

Hamár Joe, Nic Cage azonos című filmje, ami hasonló típusú és komplexitású sztem

előzmény: Benny Bug (#32)

2019-06-27 11:57:26 Ugor (3) #33

Igen, ez az egyik olvasata.

előzmény: Benny Bug (#32)

2019-06-27 10:19:06 Benny Bug (5) #32

Szerintem direkt nem akarták, hogy bárki is élvezze ezt a filmet. Nem abból a célból készült. Iszonyú közelről mutatja meg egy megtört ember lelkivilágát és életet, a főhős kiégett és nem bír szabadulni múltja démonaitól. A Joaquin Phoenix által mesterien játszott Joe az elmúlt évek egyik legösszetettebb filmes karaktere. Nem könnyű film, meg nem is szórakoztatni akar, de látni kell. Meg felkészülni arra, hogy ez az átlagtól eltérő, nehezebben befogadható élmény lesz.

előzmény: Ugor (#31)

2019-06-27 02:57:33 Ugor (3) #31

Közben egy kicsit úgy éreztem, hogy a rendező folyamatosan akadályozni akarja, hogy élvezni tudjam a filmjét. Sok-sok szokatlanságra való törekvést véltem benne erre meg arra, egyéni stílus, filmes ujjlenyomat, de néha zavaróan szétpuhult a szándék. Vannak benne egészen zseniális részek is, meg olyanok is, amikor bánatosan néztem a DVD-lejátszó számlálóját. Nem volt izgalmas. Néha brutális volt, talán jelzésszerűen, de mindig kiderült, hogy csak annyira, amennyire egy tántorgó vándor átrágja magát egy csomó tüskés bozóton. Még majd barátkozom vele, talán.

2019-05-01 19:59:51 terika (4) #30

Ez a film önmagában egy disszonancia. Semmilyen logikát nem kell keresni benne, szerintem nem érdemes, én egy életkép, életérzés bemutatásának gondolom az egészet, az élet és halál összefonódását (itt inkább az egyénre vetítve érdekes ez). Megmutatja, hogyan lehet eljutni A-ból B-bébe ilyen különleges körülmények között. Nekem inkább a Jákob lajtorjája juttatta eszembe ez a film.

2019-01-06 17:06:24 The Cortez (2) #29

Taxisofőr + Drive + Taken = Sosem voltál itt.
Sötét, meditatív, fárasztóan vontatott dráma. A főhősről ugyan a sokadik perc után, a történet előrehaladtával csepegtetnek minimális információkat, valamint rövid flasbackekben igyekeznek bemutatni a múltját, de mivel sok részlet homályban marad, így összességében nem sok minden tudunk meg róla. Joaquin Phoenix karakterének egyébként van mélysége, viszont olyan kínos és röhejes a legtöbb pillanata, mint ahogy a kinézete is, hogy valóságos kínszenvedés őt nézni. Stílusosságnak nyoma sincsen (a jobb momentumokat 1-2 rádióban hallható zene jelenti), ellenben a finálé meglepőre sikeredett, a hollywoodi sablonoktól erősen eltérő jellegének köszönhetően.

2018-07-27 11:57:14 kaamir (5) #28

Egy újabb mestermű Ramsaytől a Kevin után. Egy minden romantikájától megfosztott Leon, a profi, egy minden illúziótól megfosztott Taken. Remek a forgatókönyv, ahogy hihetetlen precízen bemutatja egy szétesett személyiség világképét, pazar a rendezés és a vizualitás, Phoenix pedig élete egyik legnagyobb alakítását nyújtja (Mel Gibsonra öregítve :)).

Néha még valami akasztófahumor is megcsillan, de az igazi bravúr mégis az, ahogy Ramsay megtalálja a humanizmust ebben az éjfekete, mocskos világban is. Csak pár ilyen jelenet van, ami megtöri az amúgy kilátástalan hangulatot, de azokat elfelejteni aligha lehet. Külön pacsi a rendezőnőnek, hogy - ellentétben a mai trendekkel - 90 percre vágta a filmet, és nem a hosszával akart fontosnak tűnni. Plusz azért is, hogy nem tolja a képünkbe az explicit erőszakot, csak sugallja, ami sokszor ezerszer szörnyűbb, mint a premier plánban szétkalapált koponya.

2018-06-08 08:52:44 Hannibal Lecter (4) #27

Vizuális szempontból (bravúros kameramunka, pazar ritmika és zene, nem is beszélve az erőszakos akciójelenetek tudatos "eliminálásáról", ez ritka erény manapság) kifogástalan, sőt gyönyörű. A sztori ellenben papírvékony, a cselekményvezetés pedig olykor botladozó, s Ramsay a cirka másfél órás játékidő ellenére is sokszor leülteti a filmet. Phoenix azonban tényleg kolosszális, s neki is köszönhető, hogy összességében inkább pozitív a mérleg. Némely megoldás amúgy számomra Jarmuscht - az ő minimalizmusát - juttatta eszembe, őt még talán nem említettétek.

2018-06-03 07:56:29 ifj. Ó. Posszum (5) #26

Ez a film nem enged, ha hajlandó vagy belezuhanni, akkor ránt magával és veled lesz napokig. A történetmesélést is el lehet felejteni, van valamiféle sztori, de nem lényeges, célja csak az, hogy egyben tartsa ezt a meditatív alábukást.
És igen, Ramsay kevés rendezők egyike napjainkban, aki még beszéli a filmnyelvet, és nem csak felhasználja azt. Zseni ez a nő. Na persze meg Joaquin Phoenix, de ő meg Joaquin Phoenix.

2018-05-28 19:14:44 necksprain (4) #25

engem a zene (is) az, ami a késői refn-re emlékeztet, azaz a pofánkba van tolva valami foshalmaz zajorkán, aztán arra kéne ejakuálnom, hogy mekkora művészet. ez levont egy pontot az ötből sajnos, mert amúgy nagyon élveztem.

2018-05-27 16:08:00 lenny (3) #24

Nekem a Taken filmek jutottak eszembe erről a filmről. Értem én, hogy depressziós, és azok a részek szerintem jól is sikerültek, de közbe nem ismertem meg még a főszereplőt se jobban a film végére. Én ezt a filmet egy, ha akarom jó is lehet, de csak mert érteni akarom szintű filmnek tartom.

2018-05-19 07:31:45 dorothygale (5) #23

Nem értek egyet az elöttem szòlòakkal. Igazàn jònak talàltam. JP zseniàlisan jàtszik, s a film jòl àtadja mit érezhet egy ilyen ember. Egy olyan ember aki nap mint nap olyan dolgokat làt és érez amit màs nem, egesz gyerekkora òta. Jòl mutatja a film azt is h milyen meghatàrozò a gyerrekkor, s h az agy nem képes felejteni. Villàmcsapàs szerûen vàgnak az emberbe az emlekkepek mikor nem is vària v akarja . Persze aki nem érti a mûvészetét nevezheti egyszerûen „beteg“ filmnek. Mûvészfilmnek. Egy szempontbòl tényleg beteg. Egy megbetegîtett ember lelkét làtjuk teljes valòjàban , a vàszonra kifordîtva...

2018-05-12 14:26:15 BonnyJohnny (3) #22

Az IGN kritikai összegzője mondta jól: zseniális film, ami megfekszi az ember gyomrát. Nincs benne semmi, ami könnyen élvezhetővé tenné. Pl. a Drive audiovizuális gyönyörűsége. Egyébként, aki ott nem vette észre Goslingot, az itt sem fogja Phoenixet.
(Félre értések elkerülése miatt megjegyzem, hogy nem akarom a Drive-hoz hasonlítani, csak érintőlegesen emlékeztet rá, de más a film.)
Amúgy tartom, amit lentebb írtam: látom én, hogy zseniális film (valakinek), de nekem megfeküdte a gyomrom. Ennyi.

2018-05-10 21:46:06 Olórin (5) #21

Még emésztem, de évfilmjelistás lesz:) A forgatókönyve szerintem igenis zseniális, megérdemel minden díjat (forgatókönyv nem egyenlő a cselekménnyel, nyilván).

2018-04-29 08:06:25 magichorze (3) #20

Nincs másfél óra, de mégis gyötrelmesen lassan halad a "történet". Komolyan ez nyerte a legjobb forgatókönyv díjat Cannes-ban? Ez azért kurva gáz, mert mintha nem is lett volna forgatókönyv, csak egymás után pakolt jelenetek némi (ál)művészeskedéssel.

Amúgy ez a vicc jutott eszembe a filmről:

Két művész beszélget:
- Te, beleszarjunk a zongorába?
- Áh, úgysem értenék!

Egyszóval a recept, aminek már századjára dől be a tisztelt kritikustársadalom:
- szépen megkomponált, álomszerű, kitartott jelenetek
- ápolatlan, deviáns főszereplő valami sötét titokkal a múltban
- meghökkentő (vagyis értelmetlen) jelenetek
- minimalista, stílus (ami persze totál átlátszó)

2018-04-26 23:37:40 ChrisAdam (3) #19

Négyesen is gondolkodtam (azt is nyomtam elsőnek, a finálé hatásos és jó lezárást ad), de nem... eléggé csapongó film, nincs eléggé gatyába rázva, hogy Taxisofőr vagy egy Drive lehessen, sőt... igazából az egészet egyfajta katyvasznak érzem, mert a történet habár viszonylag egyszerű, a történetmesélés eléggé kusza és hiányos. Persze a főszereplő lelkiállapotának tükre akart lenni ez a forgatókönyv, de ez így annyira nem élvezhető és átélhető. Nem tud annyira magába húzni, bekebelezni a játékidő, az ötpercenként felvillanó flashbackek pedig nem elegek ahhoz, hogy igazán lássuk főhősünk lelki válságának tényleges miértjét, inkább csak a hangulathoz adnak hozzá, vagy a bennünk élő veterán-klisét bányásszák elő.
És igen, a hangulat viszont zseniális, annyira, hogy habár kétszer is meg kellett állítanom a filmet egyéb okok miatt, mind a kétszer visszatérve másodpercek kellettek ahhoz, hogy újra elárasszon a sötét, rideg atmoszféra. De az a baj, ezen túl nincsen semmi, nem tud meghatni és igazán átjárni és tulajdonképpen a film mondani sem nagyon tud semmit. Ennek ellenére van egy-két igazán ütős jelenet, sőt. Szinte minden negyed órára jut egy jó jelenet. JP meg persze, hogy király - bár szerintem neki nem kellett nagyon megerőltetnie magát ehhez -, a finálé felé haladva azért volt pár erős pillanata, megjegyzendő.

Összességében nem túl fényes film, ami pont a díjazott forgatókönyvében bukik el - a történet rettenetesen egysíkú, a karakterek sem valami mélyek, némely pontja eléggé összecsapott és zavarba ejtő. Talán az érződik, hogy a film inkább figyelt arra, hogy a filmnyelvi hatás működjön, a látvány elragadjon és nyomuljon az arcunkba az atmoszféra, mintsem hogy a történet valamirevaló legyen. Azt is éreztem, hogy mintha azon görcsöltek volna az alkotók, hogy egy olyan kiállású filmet készítsenek, amit majd később kultként lehet emlegetni, mint a fent említett filmek. Némelyik mondat, vagy szcéna mintha erre játszott volna rá... De közben nem lett igazán jól összegyúrva ez a tészta, aminek az alapanyagait jól ismeri a rendező, a recept az talán meg is van, de úgy látszik, mégsem mindegy ki vagy hogyan gyúrja össze.
Hármas. Kár érte. 50%

2018-04-25 12:41:24 budaik (3) #18

Őszinte leszek : nekem sem jött be a film. Nem is állt össze a történet, S rettentően sok üresjáratot éreztem benne. Persze jó lett volna egy kis leszámolás , stílusosan , de kicsit olyan volt, mintha mocsarban lepkedtem volna. Első filmek volt a moziejszaka rendezvényen, de elcsigázott. S a politikai vonalban is nagyon sok volt, de az sem lett sehogyan kifejtve, csak Phoenix szenvedését kellett nézni a végtelenségig...

2018-04-24 09:15:48 kilépett felhasználó (?) #17

Hangulatában nekem egy mocsárgőzös sludge riff ami elsőre beugrik és ez magával is ragadott.

2018-04-24 06:22:23 BonnyJohnny (3) #16

Azt egyébként négyes értékeléssel mondom, hogy szerintem is vicc.

előzmény: ryood (#15)

2018-04-23 23:22:20 ryood (2) #15

az meg egy vicc, h cannesban ez a film nyerte a legjobb forgatókönyv díját..

2018-04-23 23:20:39 ryood (2) #14

hát ennél már ezerszer erősebb alakításai is voltak JP-nek..

2018-04-23 22:42:11 kilépett felhasználó (?) #13

Cenzúra miatt átfogalmazom, hogy mindenkinek tessen. A Joaquin Phoenix szupernagyot játszik és amit ott, azon a bizonyos kövön előad azzal konkrétan amúgy az America's Got Talentben kell, hogy bérelt helye legyen. Az akciójelenetek meg igazán unikálisak, a rendező követi a jól ismert receptúrát, amennyiben a kevesebb néha több. Nem a történet, mintsem a hangulat az, ami igazán jó a filmben.

2018-04-23 18:46:12 Dió (1) #12

Azt nem mondtam, hogy engem megfogott a hangulat, csak azt, hogy arra mentek rá. Mint látod az osztályzatomból, sok értéket nem találtam a filmben, veled értek egyet:)

előzmény: ryood (#11)

2018-04-23 13:29:44 ryood (2) #11

amennyiben a dögunalmas, vontatott kifejezéstelen üresség "hangulatot" jelent..

2018-04-22 11:45:46 BonnyJohnny (3) #10

Ez a film zseniális is lehetne (egyeseknek az is), csak nekem nem jött be, lásd lejjebb, hogy miért nem. De attól még valamennyire tetszik. (Itt akár lehetne hármas is, de...) És látom benne, hogy mennyire jól van megcsinálva, illetve Phoenix is zseniálisan viszi a one man showt.
A rendező előző filmje például nem tetszett. Az tényleg végig szenvedés volt, és a hangulat sem megfogott, hanem taszított (bár lehet az volt a cél), pedig a színészi játékkal éppenséggel ott sem volt baj.

előzmény: Dió (#9)

2018-04-22 11:26:48 Dió (1) #9

Ezt korrektül leírtad. A film a hangulatra ment rá, míg a sztorival, karakterekkel, motivációkkal, stb. pedig szándékosan nem foglalkozott. A Brawl in the Cell Block 99 helyett nekem a Drive jutott egyfolytában eszembe, pláne a "klasszikus" liftes jelenet megidézésénél: bemegy a szülői házba, megtalálja a saját anyját szétlőtt fejjel, majd rögtön erre rá a gyilkost. Mi erre a reakciója? Feküdjünk le a gyilkos mellé, fogjuk meg a kezét, és énekeljünk együtt:) Ha az ilyeneken keresztül próbálta bemutatni a főhőst, akkor kijelenthetem, hogy ennél unszimpatikusabbra nem is formálhatta volna őt.
Már csak az lenne a kérdésem, nálad akkor mire ment a négyes?:)
p.s.: Phoenix játéka szerintem itt kvázi annyi volt, hogy végigszenvedte és motyogta a filmet - néha konkrétan annyira szarul artikulált, hogy azt sem lehetett hallani, mint mond.

előzmény: BonnyJohnny (#8)

2018-04-22 10:20:25 BonnyJohnny (3) #8

Megértem a zseniális osztályzatokat. Tényleg lehetne az új Taxisofőr, vagy akár a lentebb említett Brawl in the Cell Block 99.
De számomra túl szenvedős volt a film. Nyilván az is volt a cél, hogy érzékeltessék egy kiégett, kiüresedett férfi érzelmi világát (és valószínűleg ennél jobban kevés mozi érzékeltetheti). De nekem ettől függetlenül unalmas volt 10 percenként valamilyen flashbackeel szembesülni és azt nézni, ahogy főhősünk fojtogatja magát. A lődörgése is unalmas lett egy idő után. Akcióból is kevés van, bár ezt csak megjegyzem, nem negatívumként hozom fel, mert pont annyi, amennyit a történet megkíván, és olyankor viszont, mikor van, akkor üt. A story meg közben lyukas. Mi miért történt, vagy néha még az sem látszik, hogy mi történt. Nyilván azért ilyen, mert a film a főhősre koncentrál, csak azt mutatja amit ő is lát, és azt is olyan zavartan, ahogy ő látja. De ide meg bejön a fentebb említett lődörgős tempó és kuszaság.
A film sokkal inkább hangulatot akar megragadni. És abból sikerül betonkeményet prezentálnia, ez nem is vitás.
Mint ahogy azt sem, és nem véletlenül ezt hagytam a végére, és furcsa, hogy eddig ezt senki nem említette...
Joaquin Phoenix akkkkoráát játszik, mint a háááz.

2018-04-20 19:14:50 ryood (2) #7

hát valami iszonyú kínszenvedés volt ezt végignézni. még szerencse, hogy csak másfél órás. valahogy megéreztem, hogy nem moziban kell megnézni.

2018-04-18 21:28:56 ryood (2) #6

nem.

előzmény: Benny Bug (#5)

2018-04-18 20:57:56 Benny Bug (5) #5

Úgy fest én leszek az egyetlen aki nem nézi meg most hogy felkerült a néztre angolul, hanem inkább megvárom itthon moziban. :D

2018-04-18 20:20:10 kilépett felhasználó (?) #4

Érdekes, hogy egy alapsztorit/kliséhalmazt egy-két ügyes jelenettel és vagány koncepcióval, no meg egy jó színésszel mennyire fel lehet javítani. Szóval azért kell hozzá ez-az, hogy ne gondoljuk egyből a film+ előtt magunkat. (lsd. Brawl in Cell Block 99)

2018-03-17 21:39:47 Benny Bug (5) #3

Köszi a választ, ezzel feldobtad a napomat. :)

előzmény: Mikkey (#2)

2018-03-17 21:14:39 Mikkey (4) #2

Be van tervezve a hazai premier május 10-re. Soha nem voltál itt lesz a cím és az ADS Service a forgalmazó.

előzmény: Benny Bug (#1)

2018-03-17 20:48:25 Benny Bug (5) #1

Vajon ebből tényleg nem lesz magyar bemutató? :(