Three Billboards Outside Ebbing, Missouri (2017) ☆ 👁

Három óriásplakát Ebbing határában

(Martin McDonagh)

amerikai-angol dráma, krimi, szatíra

4,4
★★★★☆
977 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2023-03-23 15:11:44 critixx (4) #75

Jó érzés látni, hogy a 200 millió dolláros szuperhősgagyik árnyékában néha ilyen filmek is születnek Hollywoodban ("potom" 15 millió dollárból). A három főszereplő hibátlan. A két Oscar teljesen megérdemelt volt.

Az egyetlen dolog, ami nekem kicsit hiteltelen volt: senki sincs annyira ostoba, hogy nyilvános helyen beszéljen valaki másnak arról, hogy megerőszakolt és brutálisan megölt egy lányt. Pláne, hogy az egész környéket ez az ügy tartja lázban. Még akkor sem, ha amúgy sziklaszilárd (ál?)alibije van. Sosem tudhatja, ki hallgatózik éppen.

2022-04-28 15:07:48 dorothygale (5) #74

Ez egy elég cool film . Néztem volna még . Frances McDormand marha jó volt . Bírtam a főhőst .

2021-02-10 20:39:54 mandula (2) #73

Nagyon meglep ez a sok pozitív vélemény. Néha szinte kínosan éreztem magam a film nézése közben, pedig a trailer alapján igazán különlegesnek ígérkezett. Van aki esetleg látta eredetiben és magyar szinkronnal is? Lehetséges, hogy a fordítás volt annyira rossz, hogy emiatt éreztem kifejezetten gagyinak a forgatókönyvet, amit itt annyian dicsérnek? Több ponton voltak vele fenntartásaim. ( pl.: mikor az anyuka visszaemlékszik, hogy azt kiabálta a lányának, hogy "remélem megerőszakolnak", meg a rendőrfőnök a jövőt megjósoló búcsúlevelei, illetve ahogy a feleségével beszél a halála előtti estén, majd az a párbeszéd mikor a kocsmába dicsekszik az a férfi a bűneivel stb... ezek mind-mind annyira életszerűtlenek és kínosak voltak számomra, a humoráról nem is beszélve. ("müzlifej") A befejezés érdekes volt, legalább az meglepett.:) Minden más a sok fordulat ellenére is döbbenetesen erőltetetten alakult. Főként azért vagyok csalódott mert az In Bruges nagyon tetszett. Ettől függetlenül nem zárkózom el tőle, hogy a fordításnak nagy szerepe lehetett benne, hogy így érzek, vagy hogy nagyon rosszkor láttam. Egyszer még megnézem majd, hátha átértékelődik:)

2020-02-20 10:52:07 Jereváni Rádió (4) #72

A lezárása nem tetszett, emiatt levontam tőle egy pontot, de addig hibátlan.

2019-02-18 19:29:47 mbazsa (5) #71

A tavalyi év legnagyobb kedvence. A női és férfi főszereplőről nem is beszélve. Frances McDorman és Sam Rockwell zseniális. Woody Harelson is hozza a formáját, na, meg persze Peter Dinklage-ről sem feledkezzünk meg. Ha van olyan, hogy Trump-érás film, akkor ez az, bármi is legyen az. (Meg mondjuk a Blackkkansman, a másik nagy kedvenc tavalyról, ami szintén ebbe a kategóriába tartozna, feltéve ha lenne ilyen kategória, de inkább ne kategorizáljunk.) Társadalomkritika felsőfokon. A maga módján még vicces is, persze csak abszurd, groteszk, fekete humorra számítsunk. Kicsit olyan, mint a Coen-tesók poénjai, az ember nem tudja, hogy akkor most sírjon, vagy nevessen.

2018-04-15 15:47:24 Norbert Simon (5) #70

Hatalmas dicséretet érdemel a film. Elképesztően különleges és egyedi darab. Ilyet látni nem gyakran lehet. Nem is kicsit zavarban voltam utána. Egyszerre érzem humorosnak és egyszerre érzem nagyon is komolynak. Egy két jeleneten még kissé el is mosolyodtam. De inkább komolyan vettem. Nem tudtam nem annak venni. A Frances McDormand és a Sam Rockwell valami hihetetlen alakítást nyújtottak. ( azt a pöcsöt ,hogy utáltam benne ,hogy azt leírni nem tudom de baromi jó negatív karakter). Nagyon életszerű az egész dráma. Megindító de és tragikomikus is az egész. Nagyon pontos képet kapunk az anya ( Mildred) romokban hevert életéről, kétségbeesett küzdelméről. Mindent elakar követni és felkutatni a lánya megerőszakolóját és gyilkosát. A Dixon karaktere is nagyon jó. Szegényt őt meg a rákja kínozza és már a végét járja. A társadalom előítéletességét is jócskán kivesézi a film. ( faji előítéletek, homofóbia, vallás, törvény, családi problémák.) Kicsit a Frances McDormand végett az volt az érzésem miközben néztem a filmet mintha egy Coen film lenne. Zseniális!

2018-04-02 21:26:12 Szívtiproimi (5) #69

A kertész a gyilkos. Ez az a film ahol a tetszhalott megöli a sírásót.

előzmény: Demóna (#67)

2018-04-01 17:29:57 McCl@ne (5) #68

Spoilert mindenesetre köszi mindenki nevében, így az egyszerűségedbe csomagolva még megindítóbb.

előzmény: Demóna (#67)

2018-04-01 16:35:32 Demóna (4) #67

Igazán életszerű film,csak kár,hogy nemtudtam meg ki a gyilkos pedig nagyon kiváncsi voltam rá.

2018-03-31 15:03:12 The Cortez (4) #66

Ez egy különleges hangulatú, bűnügyi drámavígjáték jó sok humorral, erőszakkal, társadalomkritikával meg kínos jelenettel megfűszerezve. A drámai részek súlyosak, a poének pedig gyakran átmennek meghökkentőbe és groteszkbe. A film keményen politizál: elsősorban az egész nyugati civilizáció problémáira, kérdéseire próbál rávilágítani (pl: igazságszolgáltatás hiánya, hatalommal való visszaélés, white trash-kultúra, eutanázia stb.), de a jellemzően USA-belieket is megeleveníti (pl. rendőri brutalitás).
A színészi játék nagyon színvonalas. Sam Rockwell hitelesen alakítja a suttyó zsarut, meg annak jellemfejlődését. Frances McDormand jól hozza a züllött, életunt nőszemélyt, akit szinte kizárólag hülyék vettek és vesznek körül, beleértve a hisztis lányát is, aki végül is megkívánta a saját sorsát. A legnormálisabb személy a környezetében a fia, a legviccesebb pedig a törpe.
Ütős a 3 felragasztott óriásplakát üzenete, de még erősebb a rendőrfőnök (Harrelson) 3 levelének tartalma. Utóbbiak fontosak a történet előremozdításában, valamint a karakterek fejlődésében. A finálé szakít a hollywoodi sablonokkal, viszont teljesen illik az alkotás jellegéhez.

2018-03-15 20:44:09 slawter (5) #65

Életszerű, kiváló film, rengeteg remek poénnal.

2018-03-11 11:23:34 caulfield (5) #64

Nem hiszem, hogy nem tud saját magának megbocsátani. Ha valóban így lenne, akkor nem lenne film sem. Az, hogy önmagát hibáztatja a lánya haláláért szerintem csak részben lehet igaz. Mildred egy rossz, türelmetlen anya, de nem gyilkos (még egyelőre?). Jelen van benne a bűntudat, de szerencséjére nem merül el teljesen az áldozati pózban (a seriff kezdetben jóval ingatagabb e téren). Ez a film első pillanatában kiderül, mert úgy dönt, hogy jelet, életjelet küld azokkal a plakátokkal. Aztán már csak kell valaki, aki fogja azt.
Úgyis lehet látni, hogy Mildred birokra kel Dixonnal, vagy inkább Dixonért, segítő kezet nyújt neki, akárcsak a hátára fordult ízeltlábúnak, hogy megindulhasson. Mildred már készen áll, céltudatos és karakán, a lánya halála józanságra tanította. A maga módján képes elhárítani a támadásokat, de szüksége van valakire, aki részvétet tud feléje gyakorolni. Mert ő csak kérdez, a választ másnak kell hoznia. A bűntudat megrészegítő dühe ugyan munkál benne, de éles helyzetben - például mikor megindul az üveggel az étteremben a volt férje felé - önmegtartoztató.
Dixonnak pedig, aki hátat fordít a plakátoknak és dagonyázik saját partra vetettségének nihiljében meg kell értenie, hogy a jelekkel szembenézve jellemet kénytelen növeszteni magának, hogy részvétet tudjon tanúsítani. Tehát feladva az addigi ténferegését, a hullámok közé kell vetnie magát azért, hogy átérezze az anya helyzetét és valódi társává szegődjön végül.
Az erőszak erőszakot szűl szabály a teljes jelenségnek csak az egyik fele: az ellentéte, vagyis az a belátó fordulat, ami Mildredben ment végbe lánya elvesztésével, az ő indíttatására Dixonban is lezajlik. Ezáltal tudnak kilépni áldozati szerepükből.
A film vége azért kerek, mert az a két ember egy hullámhosszra kerül ott a kocsiban, a valódi részvét válik jellemzővé közöttük, ami egyértelműen jó, mert jelen vannak, mégha ehhez az is kell, hogy a csomagtartóban ott lapuljon ennek a nemességnek az árny oldala, az erőszaknak a lehetősége is.

előzmény: morcosmedve (#62)

2018-03-05 22:59:38 hwoarang (2) #63

életidegen, rossz film, néhány jó poénnal

2018-03-02 01:52:47 morcosmedve (4) #62

Az első visszaemlékezés-jelenet eligazit, hogy Mildred

saját magának nem tud megbocsátani, mivel önmagát hibáztatja a lánya haláláért. Ez annyira szájbarágós, mint a mekis burger. Innentől már csak az a kérdés, ki segit neki a feloldozásban, miközben a projekciók hálójába gabalyodik. Ki vállalja az igazi részvétet?

Erre ad a film meglepő választ. A zárlat ebből a szempontból nem hagy nyitva nagy kérdéseket: lezárja a történetet kerek egésszé.

2018-02-28 17:58:22 dikalosz (5) #61

Szép!

The sun is bright outside, and as he looks out the window, he discovers that the train is in a town called Willoughby and that it's July 1888. He learns that this is a "peaceful, restful place, where a man can slow down to a walk and live his life full measure.
Az enyém ez.

Ez nagyon durván a seriff. A magyarázatom másik része pedig, ami számomra már-már egyértelművé tette a a név eredetét, az sajnos spoileres.

Nem bánod meg egyébként, ha megnézed azt a részt, 25 perc, címe: A Stop at Willoughby

Számos helyen elérhető.

előzmény: Bubu (#59)

2018-02-28 17:52:07 mimóza (5) #60

Viszont azt konkrétan olvastam, hogy Mildred a kendőt "A szarvasvadász" című film előtti tisztelgésként viseli, aminek Martin McDonagh és Sam Rockwell is lelkes rajongója. Ha belegondoltok a párhuzamba, az bizony hátborzongató. (Christopher Walken, Robert DeNiro orosz rulettje és Mildred kétségbeesett harca, aminek bizonytalan a kimenetele...)

2018-02-28 17:36:40 Bubu (4) #59

Jane Austen Értelem és érzelem c. művében is van egy Willoughby. Aki bár őszintén szereti az egyik főhősnőt, korábbi piszkos múltja miatt nem veszi el. Az anyagi jólétet, biztonságot választja inkább. A lány majdnem belehal.
Lefordítva erre a Willoughby-ra: Bár teljesen megérti Mildredet, kedveli is, nem oldja meg az ügyet. A saját életének végére koncentrál, a családjára. Egyedül hagyja őt, és ő átadja magát a kétségbeesésnek.
De ez csak az én verzióm erre...

előzmény: dikalosz (#55)

2018-02-28 17:25:33 dikalosz (5) #58

Igen-igen, de annak a bizonyos Twilight Zone-os helynek és a seriffnek a tulajdonságai kb. teljesen egyeznek.
Ezért sem merném kizárni.

előzmény: St4nt0N (#56)

2018-02-28 17:25:22 Gameface (5) #57

az, szentimentális. mint a Se7en.

amikor Somerset azt mondja, hogy "David, ha megteszed; olyanná válsz, mint ő." Ha Mills lett volna olyan állapotban, ezt válaszolta volna: "Tudom. De van, amikor nincs más út."

előzmény: St4nt0N (#54)

2018-02-28 17:06:28 St4nt0N (?) #56

Sajnos nem, Willoughby valós helység- és családnév.

előzmény: dikalosz (#55)

2018-02-28 17:03:18 dikalosz (5) #55

El kezdtem nézni egy 1959-1964-es sorozatot, a The Twilight Zone-t, ahol van egy kitalált hely, Willoughby.
E város jellemzői alapján úgy vélem, McDonagh innen vette a seriff nevét.
Ha valaki egyet tud velem érteni, mehetne az érdekességek közé. Szerintem tök egyértelmű.

2018-02-28 16:49:23 St4nt0N (?) #54

Szerintem meg szentimentális.
(Kétszer olvastam el a hozzászólásod, úgy meglepett, hogy nem volt benne angol szó.)

2018-02-28 16:23:15 Gameface (5) #53

igen, mert ez film nihilista és pesszimista is. mert így kerek minden. jellembeli érések mentek végbe,
megbocsátásoknak voltunk tanúi, szárba szökkent az optimizmus, de ezek teljességéhez pont egy ilyen végszó dukál. és fel nem fogom, hogy egyesek abban bíznak, hogy útközben letesznek a tervükről. nem kell ahhoz bíróság, hogy tudjuk, mekkora gané alakkal van dolgunk. aki akár a tettes is lehet, csak a hadsereg bevédte a seggét. és itt egyes egyedül Mildrednek van ahhoz joga, hogy igazságot szolgáltasson. az ilyen kiváló filmek szelepként is működnek. végre nem azt látjuk, amit a híradóban. tíz évvel az eset után ítélet született.
enyhe fokú. beleszámítjuk az előzetest. jó magaviselet, harmadolva. ballaghat a szabadságba. meg a többi maszlag. megerőszakolt és felgyújtott egy lányt. "de megváltozhat. bocsássunk meg neki." aha, ez meseszép, de attól még az a kislány halott marad, és szörnyű kínok között távozott. szóval hajrá Mildred!

előzmény: St4nt0N (#51)

2018-02-28 16:03:37 mimóza (5) #52

Ez már messzire mutat, de felmerült bennem a kérdés, hogy képes-e gyilkossá válni az, aki korábban egy végsőkig kiszolgáltatott helyzetben kaphatott volna megérdemelt büntetést, de helyette kegyelmet kapott...? A megégett és bepólyált Dixont ott a kórteremben elintézhette volna valamilyen módon a reklámügynök fiú, akit korábban ő hajított ki az ablakon, de ehelyett narancslevet kapott tőle. S ha az asszonyt nézzük, ő is elkövetett pár dolgot, ami már maga is bűncselekmény, a rendőrőrs felgyújtása biztosan az, és megúszta, mintha mi sem történt volna... Azért ezek kemény helyzetek, és nem hiszem, hogy nyom nélkül maradnak. Pszichopatákban igen, de ezek a karakterek korántsem azok, csak megtört, megkeseredett emberek, akik azt én meglátásom szerint fejlődésre képesek érzelmi intelligencia terén is. (12. hsz-ban volt erről szó érintőlegesen.)

2018-02-28 15:37:17 St4nt0N (?) #51

Ha így lenne, a szereplők jellemfejlődése mehetne a kukába, és ez egy végtelenül pesszimista (ha nem egyenesen nihilista) film volna.

előzmény: hferi (#49)

2018-02-28 15:35:20 mimóza (5) #50

Igen, ezért hajlanék én is inkább erre... Értem én, hogy itt már mindent a végső elkeseredés és a jogos büntetés elmaradása miatti iszonyú fájdalom diktál, de akkor is... ha végrehajtják tervüket, azzal az erőszak láncolatát viszik tovább, s ők maguk is életet oltanak, amiért rács mögött végzik, és így tovább.. De, hogy az asszony erre is felkészült, abból a momentumból is láthatjuk, hogy mielőtt kilépett a házból, bement az alvó fiához, s a szemében látszott: elköszön tőle. Nem, nem rónám fel neki ezt a lépést sem. Ám ha megfigyeljük, a fiúnak is már nagyon elege van az egészből, ő gyógyulni szeretne, nem további tragédiákat.

előzmény: St4nt0N (#48)

2018-02-28 15:28:32 hferi (5) #49

Akkor lehetne így: "...És mi most odamegyünk és ott eldöntjük, elintézzük-e ezt a szemetet. Mert megérdemelné, akárki is hajtaná végre az ítéletet." De amúgy szerintem nem.

előzmény: St4nt0N (#48)

2018-02-28 15:22:28 St4nt0N (?) #48

Ez volt az eredeti tervük, de a megbocsátási gesztusok kihangsúlyozása, a seriff levelei, az „erőszak erőszakot szül” kiszólás (és az egész film hangvétele) mind arra mutatnak, hogy végül letesznek a gyilkosságról.

előzmény: hferi (#42)

2018-02-28 15:14:09 mimóza (5) #47

Igen, és ütött. :)

2018-02-28 15:12:40 Gergely Gergő (4) #46

Poén volt! ;)

előzmény: mimóza (#45)

2018-02-28 15:08:31 mimóza (5) #45

Hű, hogy ez milyen merész párhuzam!!! OFF: A Don't Look Now c. filmnek azért nagyon erős allegorikus jellege is van. Nem mintha jelen filmünknek nem volna, vagy nem tulajdoníthatnánk neki, de itt a törpe szempontjából nem érzem a negatív, sőt, Gonosz szerepet. Eszébe juthatott volna a forgatókönyvírónak is. :) De mindenesetre nekem úgy tűnik, ha eszébe is jutott, nem érzékelteti a filmben.

előzmény: Gergely Gergő (#23783)

2018-02-28 14:55:41 Gergely Gergő (4) #44

Ott is a törpe volt a gyilkos, tehát itt is ! :D

előzmény: mimóza (#41)

2018-02-28 14:37:59 mimóza (5) #43

Igen, elfogadom, ez is egy lehetséges értelmezés és következtetés.

előzmény: hferi (#42)

2018-02-28 14:34:07 hferi (5) #42

Szerintem az a mosoly a nézőnek szól, csak nem akar annyira szájbarágós lenni, hogy a kamera felé fordul. Szóval én magamra vettem. Nekem arról szólt, hogy „ugye érted, hogy miért megyünk oda? Valaki, valahol elkövetett egy szörnyű bűntettet, ami szerintünk büntetést érdemel. Ugyanazt csinálta, mint valaki az én lányommal. És még ki tudja, hány ilyen történt felderítetlenül. És mi most odamegyünk és elintézzük ezt a szemetet. Mert megérdemli, akárki is hajtja végre az ítéletet. „

előzmény: mimóza (#41)

2018-02-28 08:13:31 mimóza (5) #41

Súlyos esszencia ez a film... Különleges és kimerítő elemzéseket írtatok, élmény volt olvasni! Három olyan elemet emelnék ki, amiről talán még nem volt szó. Azt a három sugarat, ami megtöri a halálos tragédiák és szenvedések okozta sötétet. A plakátok tövében virágot ültető anya szinte jelenésként éli meg a szelíd őz látványát, aki nagyon közel merészkedik hozzá, és láthatóan egy másik világ, a megbékélés és felszabadulás dimenziójának a hírnökeként lép oda. Az asszony arcának dermedt vonásai itt kisimulnak, és lát valami mást is a sötéten kívül. A film végén is elmosolyodik végre egyszer, egyetlenegyszer, amikor Dixon társaságában robognak gyilkos tervük megvalósítása felé. Habár itt vége is szakad a történéseknek, hajlok arra, hogy ők ketten nem fognak ölni.
Végül pedig, egy zongorafutam is sugarat hasított a sötétbe, akkor, amikor Dixon anyja egy filmet néz. A filmet nem látjuk, de a párbeszédben elhangzik Donald Sutherland neve, és felcsendül a háttérből John témája a Don't Look Now (Ne nézz vissza) című filmből. 10 másodperc, de aki látta azt a filmet is, annak azonnal beugrik.

Háromszor is visszavittem a zene elejére a csúszkát, mert nem hittem a fülemnek. Mindössze két órával korábban láttam a másik filmet! És esküszöm, nem tudtam, hogy ebben az alkotásban szerepel egy ilyen kis bejátszás! Komolyan azt hittem, valami elszállt az agyamban, hogy újra hallom a zenét.
A valószínűsége, hogy épp ilyen egybeesés történjen, amikor filmek százezrei léteznek a világon? Szerintetek?!

2018-02-21 07:53:51 caulfield (5) #40

​Ebbing mocsara a giccs melegágya.
A rendőrök, a pap, a fogorvos ésatöbbi, olyan jó nyúlósan ragadnak és tapadnak, mint a narancslé. A kis kertvárost szépen jellemzi ez: kiszolgál lagymatag életvitellel és dagályos kényelemérzetet nyújt (és akármilyen morbid Rockwell karakterének feketéket érő esetleges gumibotozása, az is a része ennek a komfortnak). Mint a tengeren túli egyetemek biztonságos terei. Etet-itat langyos eszmevilágával, álmaival. A régi korhadt plakáthelyek meg, ahogy feltűnnek a ködben, mint kihúnyt ősképek jelennek meg. Művészként izzítja be őket a nő. Az igazi művészet és a giccs között a különbség, hogy utóbbival ellentétben előbbi nem kiszolgálni akar, hanem megdolgoz - mondjuk egy kérdéssel: Mi ez? Egy inkvizíció nyitánya, amely szó szerint égetésbe, égő áldozatba torkollik.
A plakátfelelős srác abban a kórházi jelenetben művének égisze alatt állva felteszi ezt a kérdést és utána már növeli az összeégett rendőr kényelemérzetét azzal, hogy éltető italt ad neki. Helyére kerül ezzel a kényelem fogalma, nyer ugyanis jelentést, s nem marad meg az ebbingi szinten, ahol csak mint jelenség honolt. Kap személyes hangsúlyt a gesztus. Ha segítség helyett ártana a fiú a sérült rendőrnek azzal önkényessé, érdektelenné válna, pont olyanná, mint a város azok előtt a plakátok előtt volt. Hazug lenne.
Az az érdekes, hogy ehhez nem kell különösebb karakterrajzot a srác köré írni, mert a figurája szerintem teljesen jelképes.

2018-02-19 21:13:11 proteus (5) #39

Köszönöm, ez jó. És azt gondolom, ez a film egyik fő erénye is, hogy több síkon, több értelmezési lehetőséget nyújt. Legalábbis sűrűbbre sikerült, mint az eddigi művei.

előzmény: caulfield (#37)

2018-02-19 18:12:47 magichorze (3) #38

hát nekem annyira nem jött be. Az alapötlet nem volna rossz, de egy idő után annyira elkezdenek burjánzani a valószerűtlen események, hogy én jobbára elvesztettem az érdeklődésemet.

Nekem egyébként azok a jelenetek tetszettek a legjobban, amelyekben a nő előző férje is szerepelt, ott legalább volt némi humor is.

2018-02-19 13:30:52 caulfield (5) #37

Bír ez egy érdekes vetülettel a nemzedékek síkján is, a lázadás eredete kapcsán. Hogy akaratlanul is a döntések súlypontját főleg fiatalabb karakterek testesítik meg: a plakátfelelős fiú a buja kolléganőjével, a volt férj kis barátnője, vagy a plakátoló fekete srác és Mildred gyerekei mind egyensúlyképzőként próbálnak működni. Alulról nőnek bele ebbe a középnyugati, keményre vasalt rendfenntartók, joviális plébánosok és köpcös fogorvosok összemaszatolt, túlmoralizált környezetébe. A hippiség pedig csendben ott lapul azért a plakátsrácban - a láp gyermeke.

előzmény: proteus (#36)

2018-02-19 01:23:23 proteus (5) #36

Szerintem a plakátfelelős gyerek egy egyszerű biorobotként viselkedik a hierarchiában és nagyjából ő az egyensúly, aki akaratlanul is a döntések súlypontját adja. (Ennyiben abszurd is ez a helyzet.) Nem hatásköre, nem tiszte, nem tudja átélni, ami körötte történik. Bárki aki alatta (plakátragasztók), felette (bárki) működik moralizál. A legkevésbé ismerjük őt (jellemében alig, indítékaiban többé-kevésbé), de mégis ő bocsát meg legelőször, érvényesen. - Hülye helyzet :-)

előzmény: Bubu (#33)

2018-02-18 19:52:44 Bubu (4) #35

Pedig szerintem az a jelenet kulcsfontosságú, ami megmutatja a harag, a bosszú végtelen körforgása megtörhető. Nem könnyen, de a szemet szemért nem támaszt fel senkit.
Sam Rockwell karaktere nagyon mélyről indul, tény. De neki van honnan fejlődnie. Felülemelkedni önmagunkon, megkérdőjelezni a saját világnézeteinket, felülvizsgálni a döntéseinket új szemszögből nem túl gyakori, mert piszok nehéz.
Pont ezért illik a filmbe, mert több szempontból is körbejárja a kérdést, amit boncolgat.

2018-02-18 18:58:29 HejjaX (4) #34

Irigylem a világlátásodat, ha Rockwell karakterében te bármit emberi nagyságnak ítélsz.
A plakátos srácban igazad lehet. Éreztem is, hogy az a jelenet nem illik ebbe a filmbe. Úgy tűnik, McDonagh keze is megremeg egy-egy kósza pillanatra :)

előzmény: Bubu (#33)

2018-02-18 18:51:49 Bubu (4) #33

Amikor a srác, aki a plakátokat kitette, a kórházban nem hisztizik, nem enged a saját sértettségének, és segít annak az embernek, aki oda juttatta, lehet, hogy kis tett, de nagy lélekről árulkodik. Ugyanez, amikor a rendőr segít a nőnek, akinek a sérülését köszönheti (attól függetlenül, jogos volt-e), csak hogy enyhítse a fájdalmát, és változtat önmagán, a hozzáállásán, ezek nagy dolgok szerintem.
Lenyelni a büszkeségünket, félretenni az egónkat, szembenézni a hibáinkkal... Ezek talán nem tűnnek egetrengetőnek, de annak, akinek segítenek ezzel, annak mindent jelenthetnek.

előzmény: HejjaX (#32)

2018-02-18 18:33:39 HejjaX (4) #32

Tetszik, amit írtál, bár hogy őszinte legyek, az "emberi nagyság" pont nem az, amit ebben a filmben láttam volna. Lehet, hogy olyan nem is létezik, azért. Mármint McDonagh szerint. Vagy csak úgy véli, hogy nem filmtéma, mert nekem a korábbi munkáiból sem rémlik ez a motívum.
Mindenesetre a filmjei rendkívüliek, az biztos (kivéve a si-cu-t).

előzmény: Bubu (#31)

2018-02-18 17:02:09 Bubu (4) #31

A film minden szava arany. Amikor az ember azt hinné, ez egy szimpla bosszúfilm, amit a #metoo karolt fel, akkor Martin McDonagh letesz az asztalra egy mesterművet az emberi nagyságról, a harag értelmetlenségéről, és a gyűlölet ördögi köreiről. Ritkán látni ennyire zsigerekre ható, bőr alá bemászó, lelkünket felemelő filmet, ami többször is meglep, olykor ad egy gyomrost, de összességében az igazságot teszi elénk.
Lehet, hogy az élet nem mindig azt adja, amit kérünk, de váratlan formában megkaphatjuk mégis azt, amire valójában szükségünk van. Lehet, hogy nincs mindig feloldozás, csak enyhülés. Lehet, hogy amit egymásnak mondunk, az valójában a tükörnek szól, de a másik életét is megváltoztathatja. Néha pedig lehet, hogy van igazság. Ha nem is teljes, csak kis adagokban, és álcában érkezik is. Felismerni még csak az első lépés: meg is kell tanulni együtt élni vele, és a döntéseinkkel, amit elhoz.

2018-02-18 09:30:31 hogyi (5) #30

A futószalagon érkező képregény adaptációk, folytatások, előzmény filmek, majd ezek újra feldolgozásainak elkorcsosult világában ez ötös.
És különben is...

2018-02-15 10:53:14 somogyireka (5) #29

Köszönöm, köszönöm, hogy létezik ilyen alkotás. Minden egyes másodperce drágakő, ritkán magasztalok filmet így..

Mint nagy kőlapot leemelni a szívről, olyan ez a mozi. Pedig milyen jól bevédtük magunkat, mert féltünk, fájtunk, haldokoltunk már eleget, és biztos tudásunk csak arról a mázsás kőről van, mely szívünket eltakarja. De elég már ennyit tudni...
..és akkor itt egy film, benne a nő, egy gyermékét szörnyű gyilkosságban elvesztő anya, aki noha nem tudja, merre vezetnek a mozdulatai, csak csinálja, amit zsigerei diktálnak, s őrült kitartásából nem enged. Csak egyet tud, mindazzal, ami van, szembe kell mennie. Fáradt a kisváros állóvizes rendőrkapitánysága, áll az ügy, haladást csak azzal remélhet, ha cselekszik. Van a fájdalomnak egy pontja, és ez az őrült gyilkosság ilyen, amikor már semmi nem számít, csak az igazság. Uramisten, micsoda szabadság ez...Amikor nem érdekes, mi lesz velem, nem akarom, hogy elfogadjanak, szeressenek, semmilyen kín nem lehet nagyobb annál, mely belülről éget, minden olyan banális itt, ami kevesebb az igazságnál. Érte az életemet feláldozni kész vagyok. Mint amikor valaki tényleg halálszomjas, és egyetlen korty vízért félelmet nem ismerő elszántsággal....de ehhez kell a szomjnak már egy olyan kibírhatatlan fokozata..

És akkor tűzpirosra kell 6 méteres betűkkel rákiáltani, hogy ébresztő van, emberek!

A három óriásplakát brutálisan betalál, mindenkinek pont a legközepibe, dominoeffektus beindul, s mi közben moziszékben szélsebesen száguldunk az egyes szereplők szívébe bele, és minél nagyon a fennforgás a világban, a szereplők annál jobban tárják fel magukat, és ami egy ideig rohadt, abból virág nyilik, új élet fakad, csak azt a nyomorult kőlapot kell eltávolítani..

2018-02-12 11:50:15 kaamir (5) #28

McDonagh eddigi legjobbja. Csak a nagy rendezők képesek arra, hogy őszintén meghassanak és önfeledten megnevettessenek egy filmben. A fekete humor, a mély humánum és a pazar karakterek tökéletes elegye a Három óriásplakát.

Külön öröm, hogy Sam Rockwell - talán karrierjében először - valódi mélységgel tudta megtölteni a tőle megszokott zakkant karaktert.

2018-02-09 17:48:04 St4nt0N (?) #27

Nem bíz sokat a nézőre, a befejezése is csak formálisan nyitott. Másrészt érzelmi fejlődés terén túl nagy utat járnak be a korábban impulzív, indulatoktól elvakult szereplők. Érdekes, ahogy a rendező bátyjának a filmjéhez, a Kálváriához hasonlóan itt is előkerül az egyházon belüli gyerekmolesztálás.

2018-02-02 06:28:50 caulfield (5) #26

Régen volt már ilyen erős film a kilátástalanságról. Zseniálisan ragadja meg az eszköztelenségben kínlódók gyötrelmét. Valóban a rendező első filmjében a belga kisvárosba kiránduló gengsztereknél még volt némi emelkedettség, valamiféle hősi, vagy antihősi pátosz, mostanra viszont csak csupasz, egyszerű, mindennapi kudarcaikkal küzdő kispolgárok maradtak. Ezért ez jóval súlyosabban rá is tud telepedni a nézőre.
Túl azokon az áthallásokon, amelyek az aktuális társadalmi és politikai helyzetből fakadnak és amelyeknek a fő kihordója Sam Rockwell kretén zsarufigurája (az utóbbi idők egyik legeredetibb karaktere), a film igazi erénye az a tenni akarás görcsében rúgkapáló állapot ábrázolása, ami egyfelől az igazságra epedezésből szívja fel magát, másfelől viszont látva önnön szorongását és félszerzet mivoltát képtelen a tájokozódásra. Az anya jelző plakátokat helyez el és nem tesz mást csak feltesz egy kérdést. Mintha valaki szólna, hogy hahó emberek vallani kéne és ő hirtelen fel is vállalja a vallásosságát, a saját három táblás imájával, mindenki más pedig... hát bizony megtalálva érzi magát zugjában, illetve dühében. Ezért különösen ízes a papot szerepeltető jelenet, ami egyben frappánsan humoros, de elemi erejű kifordítása is az álszentségnek. A lényeg, hogy az álmos kisvárosban tenyésző több értelemben véve vett halálos rákfenét kendőzetlenül, viszont mégis humánusan képes bemutatni McDonagh.
Szerintem ez repíti a filmjét az utóbbi évek díjszezonjainak legjobbjai és legnehezebb felejthető művei közé.

2018-02-02 00:22:07 Havierez (4) #25

Erős alkotás végig izgalmas, fordulatos cselekménnyel megfűszerezve. Azonban a nyomozást nem bontotta ki rendesen a rendező/főszereplő nő Martin McDonagh és a lezárás is számomra óriási csalódás. A feszítette gyorsan pergő cselekmény miatt és a színészi alakításokkal együtt négy csillagos film szerintem!

2018-02-01 00:28:30 acidphase (5) #24

mondhatni: a future classic!!

nem tudnék bármi negatívat felhozni a filmmel kapcsolatban...

*5

2018-01-31 20:10:59 Jason13 (5) #23

Martin McDonagh-ban eddig még nem csalódtam!
Az In Bruges című 2008-as alkotása hatalmas kedvencem, ismerőseimmel mind a mai napig rendszeresen idézgetünk belőle. A 4 évvel később bemutatott Hét pszichopata elődjéhez képest már közel sem kapott olyan sok elismerést, számomra azonban ez is egy simán többször nézős darab.
Emiatt a két film miatt én már akkor elkezdtem várni a Három óriásplakátot, mikor még csak a színészek névsorát és a rendező személyét lehetett tudni, később pedig egyedül az első kedvcsinálót néztem meg, hiszen nem akartam idő előtt sokat megtudni a műről.
És így, hogy láttam a végeredményt, örülök, hogy nem néztem meg minden előzetest, mert így McDonagh legújabb dobása nem csak lenyűgözött, de több meglepetést is okozott.
Maga a történet a direktor előző munkáihoz képest jóval sötétebb és földhözragadtabb. Itt nincsen szövevényes cselekmény, esetleg turistáskodó gengszterek, ezek helyett kapunk egy rakás érdekes karaktert, akik egy kisvárosban tengetik az életüket és sorsukat az ott lezajló események befolyásolják.
Azonban hiába a sztori letisztultsága és a viszonylag lassú tempó, egyáltalán nem tudnám rásütni az összképre, hogy unalmas. Egyrészt a fentebb már említett karakterek és az őket megformáló színészek esélyt sem adnak arra, hogy a néző figyelme lankadjon, másrészt a történet egyáltalán nem olyan mederbe halad, mint amire számítani lehet.
Engem már viszonylag hamar sikerült meglepnie McDonagh-nak, de aztán a későbbiekben is meglépett olyan dolgokat, melyekre egyáltalán nem számítottam. Ilyen például a befejezés is, mely első blikkre nem igazán tetszett, de ahogy átgondoltam, rájöttem, hogy a film stílusához ez a finálé passzolt igazán.
A színészek játékára sem lehet panasz, Frances McDormand élete egyik legerősebb alakítását prezentálta, de a mellékszerepekben feltűnő figurákra sem lehet panasz. Woody Harrelson például egy tőle annyira nem megszokott szerepben bukkan fel, de ezt is parádésan megoldotta. Akitől viszont kb. eldobtam az agyam, az Sam Rockwell. Eddig is nagy kedvencem volt a fickó, de amit itt leművelt, azt nehéz szavakba önteni. Egyszerűen minden megmozdulása aranyat ér és képes arra, hogy az egyik pillanatban még némi mosolyt csaljon a néző arcára, hogy aztán utálatot érezzünk iránta, majd ez az egész sajnálatba csapjon át. Kétségtelen, ez a figura már papíron nagyon erős lehetett, de Rockwell-nek köszönhetően teljesedhetett ki.
Carter Burwell zenéje is csodálatos, ügyesen idomul a film visszafogott, ám olykor elképesztően megkapó hangulatához. Az operatőri munka is kiváló, Ben Davis képei lenyűgözőek.
Amiről még nem esett szó, az a humor. McDonagh eddig is nagyon ügyesen ötvözte a drámát a poénkodással, jelen esetben pedig újabb szintre lépett. A film nagyon komoly alapokra épít és itt a viccek és beszólások közel se olyan harsányak, mint például az In Bruges-ben, de pont emiatt működnek fantasztikusan. A földhözragadt hangulatot csak erősebbé teszik azok a pillanatok, ahol felüti a fejét az éjsötét humor, mely még esendőbbé teszi a figurákat.
Valószínűleg ez a darab nem fog olyan sok egysorost és mókás pillanatot ajándékozni a filmtörténelemnek, mint a rendező előző munkája, de itt valószínűleg nem is ez volt a cél.
A Három óriásplakát ugyanis egy nagyon drámai és elgondolkodtató mű, amely olyan témákat érint, mint a gyász, a bűn és az erőszak. Ehhez jön még pluszba a bivalyerős színészi jelenlét, a jól működő, de visszafogott humor és a profi forgatókönyv.
Martin McDonagh, csak így tovább!

2018-01-30 03:45:22 dittike (5) #22

Francis MCDormand életének legnagyobb alakítása ez az anya tigris szerep melyet halott lányának becsületéért küzdve keménykedik végig egy egész estés alkotáson keresztül mint főhősnő, akit lúzerek vesznek körül és talán csak a rendőrök tökösségével érhet fel az ő erőszakfaktora. "Az erőszak erőszakot szül" kimondja a filmbeli 19 éves süvölvény kiscsaj mintegy mottójaként szolgálva a sztorinak.
Akárhogy is nézzük ez az alkotás a tökös női karakterekről és a pipogya fráterekről is kell hogy szóljon no meg a hős öngyilkos rendőrről aki üzeneteket hagy hátra.

2018-01-29 14:21:08 tomside (5) #21

Szerintem épp a nyitott befejezéssel válik igazán súlyossá a film, ezt lejjebb részleteztem is. Arra a kérdésre pedig, miért ment a nő boltjába a férfi - azzal együtt, hogy egy kicsit tényleg sántít a dolog - talán azt is figyelembe vehetjük, hogy az állami kötelékben szolgálók között elvileg óriási a bajtársiasság. Márpedig az erőszaktevő minden bizonnyal katona volt. Nem meglepő, ha kiáll egy közkedvelt rendőr mellett. Plusz lehet ez "vegyes" motiváció is. Hogy ez és a saját tette együtt váltották ki belőle azt, hogy meglátogassa a nőt.

előzmény: coles (#20)

2018-01-29 13:49:26 coles (4) #20

Pontosítok: ő is bűnös. Elkövette az erőszakot, máson/mással. Ingerelte a felhajtás. Is. Lakolni fog... S továbbgondolva a befejezést (egyébként tényleg hagy némi hiányérzetet, bár nem tudom, létezik-e egyáltalán "optimális" végszó...): valószínűleg a dilis duó megleckéztet még pár tettest.

előzmény: paksiendre (#18)

2018-01-29 13:46:24 necksprain (5) #19

igen, azt valami kiküldetésben csinálta, valószínűleg az amerikai hadsereg tagjaként. vagyis nekem ez jött le. azt meg, hogy mért ment be a nőhöz, én sem értem, talán a rendőrfőnöknek volt valakije, vagy nemtom, nem világos.

előzmény: paksiendre (#18)

2018-01-29 13:40:38 paksiendre (3) #18

Gondoltam, hogy valami ilyesmi akar lenni, de a fickó ha minden igaz abban az időben nem volt a városban, tehát azt az erőszaktevést amit mesélt a kocsmában is máshol követte el, szóval ez a dolog kicsit sántikált nekem.
Ettől függetlenül jól szórakoztam, bár az előző kettőtől messze elmaradt ez a film sajnos.

előzmény: coles (#17)

2018-01-29 13:35:39 coles (4) #17

A csali más férge(ke)t is előhívhatott... Mások is bekaphatták a horgot?

előzmény: paksiendre (#16)

2018-01-29 13:31:59 paksiendre (3) #16

Amúgy a bűnös aki végül nem volt bűnös, és semmi köze nem volt az egészhez, minek ment be a nő boltjába, akihez végül semmi köze nem volt?

2018-01-29 12:02:04 Ugor (5) #15

Úgy van!

előzmény: tomside (#14)

2018-01-29 11:58:54 tomside (5) #14

Persze!
Erre értettem alább, hogy a film egy szemét.
Mert a végén beültet téged is az autóba, úgy értem, ott hagy a dilemmával, és nem ad választ. Mindenáron keresed azt, aki elkövette az égbekiáltó bűnt, mert azt akarod, hogy megbűnhődjön. Nem találod meg, viszont találsz valakit, aki elkövetett egy ugyanolyant. MIT TESZEL? Ez a végső kérdés. És nincs válasz. Még szép, hogy azt érzed, valami nem zárult le.

előzmény: Ugor (#13)

2018-01-29 11:51:17 Ugor (5) #13

Azon kevés filmek egyike, amelyeknek utóhatásuk van. Folyamatosan dolgozik az emberben tovább és tovább. Nem tudod lenyelni, mert még mindig más és más íze lesz, újabb dolgok derülnek ki utólag, és úgy érzed, ottfelejtettél valamit és vissza kéne menni érte...

előzmény: tomside (#12)

2018-01-29 11:40:54 tomside (5) #12

Szeretjük a rendezőembert, az biztos.
A Hét pszichopata... az én szememmel nézve túltolta önmagát, de a Három óriásplakát... megtekintése olyan hatással van, mintha helyreállt volna az egyensúly a rendezőnél. Alább többen méltatták, joggal, csak 1-2 mondatot fűznék a filmhez. Nagy erőssége, hogy a mellékszereplők nem mellékszereplők a klasszikus értelemben, mert többeknek is saját, teljes sztorijuk van. Nem csak a két Oscar-jelöltre gondolok, hanem például a plakátcég tulajára, a férjre vagy a plakátozó srácra. Ettől viszont nagyon eleven a film, mindenkor "zizeg". Személyes adalék, hogy nem szeretem Woody Harrelsont, de most végre az 1-2 kivétel után (pl. The thin red Line) megint tudtam, és őszintén.
A film vége előtt öt perccel azt gondoltam, ha ez a film úgy fejeződik be, ahogy gondolom, akkor egy szemét. És igen, úgy fejeződött be, szóval a fim egy szemét, és akkor utáltam, és visszanézve viszont nagyon szeretem ezért.

AJÁNLOM a filmet mindenkinek, aki csak egy kicsit is úgy gondolja, hogy mind egyéni, mind társadalmi szinten nagyobb figyelmet kellene kapnia az érzelmi intelligenciának is. Azoknak meg főleg, akik nem gondolják így. Ettől a filmtől majd jó eséllyel így fogják.

2018-01-29 11:36:00 Gameface (5) #11

Here I Am! Take a Good Look! - Finbar McBride

előzmény: tomside (#10)

2018-01-29 11:20:58 tomside (5) #10

Semmi baja a törpékkel!
Csak éppen baromira foglalkoztatja a másság, erős a hajlama a társadalomkritikára, és ehhez jól jönnek a mindenféle különböző figurák. Ha megnézed, ebben a filmben is ott van a fajgyűlölet, a homofóbia, és amiért ne lehetne ott egy törpe is? A másság szervezi őket össze. A törpe kiszálló jelenete például épp azt mutatja be, hogy miért ne lehetne valaki, akit a társadalom nagy része kinevet, éppen az egészséges fél egy kapcsolatban? A törpe valami olyasmi mondattal száll ki, hogy "Nem lett volna kötelező fognom a létrát." Nézzük már meg, önmagában miért zseniális ez a dolog! És itt nemcsak arról van szó, hogy a kettejük "szerelmi szála" azt üzeni általánosságban, hogy nem magától értetődő, sőt egyáltalán el sem fogadható, hogy a társadalmilag hátrányosabban megítélt félnek alá kell rendelődnie egy párkapcsolatban. A párkapcsolatban mindnenki egyenlő, a törpének ugyanolyan joga van lekoptatni egy "normális" csajt, mint fordítva. Az meg már tömény zsenialitás, hogy a törpe fogja a létrát a nagynak ahhoz, hogy az elérje a célját. Önszántából teszi. Vegyük ezt metaforának, és azt kapjuk, hogy a kicsi is segíthet elérni a nagynak a célját. Kapcsolatok terén az volna a normális, hogy biztosítsuk a társunknak az egyenlő esélyt, ahogyan a törpe teszi, de a főszereplő nem teszi. Ez a szála a filmnek tulajdonképpen ezért "lobbizik" a parabola szintjén. Másságpárti, nagyon helyesen.
Szereti a törpéket!

előzmény: Champion (#8)

2018-01-27 21:14:22 Ugor (5) #9

Van eset, amikor egy percig sem kell vitatkoznom magammal, hogy mi mennyi, meg mi hányas, hát például ez is az, a léc felett egy nagy ötös! Mit találhattam volna, amibe bele tudnék vagy kellene kötnöm? De nem is keresem. A szereplőgárda telitalálat, hibátlan, nincs foghíj. Frances McDormand látszólag mindig ugyanaz, látszólag ő ezt tudja adni mindig, amit most, ezt az arcot, ezt a nőt, de mégsem. Mert bizony a mindigugyanazban számtalan árnyalatot is láttam. Fantasztikus, lenyűgöző. Meg az adagolás is. Mert volt ebbe humor bőven és véresen súlyos dráma is, de mégsem húzta el egyik sem a másikat egyik irányba sem. Nagyon-nagyon finom, nagyon intelligens üzenetek, aprólékok, arcok, morzsák adták a kis plusz ajándékokat az igazán többrétű drámához. Bizonytalan, ravasz mellékágak csörgedeztek néha, olykor sablonos megoldásokat is ígértek, mintha az lett volna, de nem, nem lett az, mindenből jól gurult tovább a sztori, meglepett, átfestett, és olykor áthágott szabályokat is. Mindenkinek megvolt a maga keresztje. És olykor átértékelődtek a karakterek. Szép üzentek is kiszóltak, de nem nyomasztóan szájbarágósan. Szóval, hajrá, ha ezt a filmet díjak lepnék el, nem fogok ámuldozni. Mert megérdemli!

2018-01-27 20:58:27 Champion (5) #8

Vajon mi baja a törpékkel? Már az Erőszakikban is erősen élcelődött ezzel. Akkor még azt hittem, hogy ott a szituáció szülte, de ez már nem véletlen.

2018-01-27 14:43:00 adikaland (4) #7

Nagyon szerettem az In Bruges-t. Talán én vagyok az egyetlen, aki a 7 pszichopatát talán még jobban.
Ez is nagyon rendben van, szép, meg jószándékú, meghökkentő meg vicces, viszont egyelőre itt hiányzott nekem a katarzis.
Ráadásul lehet a színésznő miatt is- a zeneszerző a korábbi kettőben is ugyanezt a keserédes fafúvós keringős dolgot hozta- de itt ez valahogy egy Coen film lett. Szóval remek, de nem pont ezt vártam De tuti újranézem még.

2018-01-11 16:41:02 TheDriver (4) #6

Jónak jó film, de azért az év filmjének nem mondanám. A forgatókönyv és a színészek valóban zseniálisak, de ezt már előttem mindenki elmondta. A befejezés nekem kicsit sótlan lett, és úgy érzem nem futott ki sehova a sztori, leszámítva a karakterek személyiségfejlődését.


A film tanulsága meg eléggé elcsépelt...ezt már nagyon régóta tudjuk és sokszor láttuk is, hogy az erőszak erőszakot szül, a kedvesség, megbocsátás, meg ugye elindítja mindenkiben a jót...

2018-01-11 12:03:19 ryood (4) #5

nagyon jó film.
működik a fura szarkasztikus humor. még saját magát is kifugurázza. kiválóak a színészek, fordulatos a szkript. nagyszerű élmény, de valami aprócska dolog mégis hiányzik nekem...
úgyhogy marad a nagyon erős négyes.

2018-01-09 12:48:19 hhgygy (5) #4

Tegnap nyomtam rá egy 4-est, de aludtam rá egyet és inkább gyenge 5-ös. És én is a forgatókönyvet emelném ki, nem Frances McDormand nagy alakítását, mert nekem az annyira nem jött be, az én ízlésemnek mai szóval "túl volt tolva", viszont a forgatókönyv legalább két helyen meg tudott lepni.

előzmény: ChrisAdam (#1)

2018-01-08 11:45:25 ChrisAdam (5) #3

Persze, ahogy mondtam, nem áll tőle messze a humor, elég csúf lenne, ha McDonagh olyan filmet készítene, amiben nincs. Viszont ez közel sem olyan mértékű, mint az In Brugesben vagy a Seven Psychopathsban látott. Vígjáték semmiképp, szatíra már inkább és ezzel a kijelentéssel engedelmeddel át is javítom. :)

előzmény: limupei (#2)

2018-01-08 05:49:10 limupei (4) #2

Pedig van humora bőven, ezért is a botrány (bár igazából műbalhé). Sam Rockwell egész karaktere egy karikatúra, méghozzá nagyon jó :)

előzmény: ChrisAdam (#1)

2018-01-08 01:56:59 ChrisAdam (5) #1

Ez egy ötös film. Néhol ráfért volna egy kis olló (a lezárásban is), de annyiszor meglep és sokkol, hogy bizony kétségtelen, hogy zseniális. Bitang jó forgatókönyve van, nagyon masszív cucc, egyben van rendesen. Francis MacDormand meg Oscart kap? Nem lennék meglepve. De Sam Rockwell is nagyot játszik, meg úgy mindenki nagyon ott van.
Viszont a vígjáték azért félrevezető, habár tartalmaz olyan tipikus McDonagh-féle humort haloványan, egyszer sem voltam a jókedvnek még csak a közelébe se. Kőkemény dráma inkább, így nézzétek. 90%