Demolition (2015) ☆ 👁

Darabokban

(Jean-Marc Vallée)

amerikai dráma, vígjáték

3,7
★★★☆☆
199 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2018-01-07 22:04:25 zsandar filip (4) #6

Vajon hányan érezzük át, hiszen ez egy merőben átlagtól eltérő, meghökkentő gyászfeldolgozás…

Az üresség szinte szinte elviselhetetlenül érzéketlenként ábrázolja a főszereplőt. Pedig mindannyian tudjuk a segítő szakmában, és ezt is tanácsoljuk a gyász viselőinek, hagyni kell, hogy a folyamat akár a maga abszurditásában is az egyén természetét nem megerőszakolva haladjon az útján…
Erre kitűnő példa ez az akár a nézőből is szélsőséges érzelmeket, megítélést kiváltó alkotás, és remekül átélt szerep vállalás Jake Gyllenhaal természetes megformálásában.

Ajánlom a filmet...

2016-10-14 15:05:19 replay4 (4) #5

A karakterek viselkedése szerintem realista volt, és a színészek is hitelesen adták őket. Nagy kérdés hogy melyikünk hogy reagálna egy tragédia esetén. Nekem nagyon tetszett, hogy Gyllenhaal bár nem szerette annyira a feleségét, mégis átment egy gyász-perióduson. Mert együtt élni valakivel nagyon nagy hatást gyakorol az életünkre. Ezt a paradox dolgot szerintem nagyon valósághűen mutatták be, és emiatt tetszett a film.

2016-09-17 21:10:57 noresz02 (5) #4

Egy tragikus alaphelyzet mélyen karcoló kibontása két nagyszerű főszereplővel. Még a végére betolt feloldás sem tűnik nyálasnak a súlyos film után. Én csak a meleg kártyát hagytam volna ki belőle, a fiú talajvesztése anélkül is ütött volna, így viszont kicsit kilógott szerintem a szokásos hetero elnyomás a filmből. Többször nézős!

2016-08-03 16:38:31 Jason13 (5) #3

Vajon ha leakarjuk zárni életünk egy szakaszát és új alapokra próbálunk építkezni, akkor az addig történteket le kell rombolnunk (mind lelki, mind fizikai értelemben)?
A múltunkban lezajlott események nem tekinthetőek fontosnak? Nem azok formálták személyiségünket olyanra, amilyen most?
Hogy dolgozzuk fel egy olyan ember elvesztését, akit szerettünk, de manapság szinte észre se vettük magunk mellett?
Ezekre és még sok hasonló kérdésre próbál választ adni a Demolition, amely számomra az utóbbi idők egyik legjobb filmes élményét nyújtotta. Köszönhetően annak, hogy nem igazán közönségbarát módon tálalja a sztorit és a karaktereket.
Az alaptörténet adná magát egy végtelenül giccses hollywoodi mozihoz, de a végeredmény egy kifejezetten eredeti szösszenet. A két főszereplő objektívan nézve meglehetősen unszimpatikus. Viszont én mindkettejüket megtudtam kedvelni, mert emberiek voltak. Sőt, olyan típusok keltek életre Gyllenhaal és Watts játéka során, akikből azért manapság elég sok van (feleségétől elhidegült férj, gyermekét elhanyagoló anya).
És ugyan ezek a figurák a játékidő során pozitív irányba fejlődnek, még sincs minden a leöntve rózsaszín sziruppal.
Ehelyett kapunk rendkívül szomorú jeleneteket, néhol élet-igenlő képsorokat és meglepő módon még a morbid humor is felüti a fejét.
Ezek mellé jön még a kiváló rendezés, a nagyszerű zenei betétek és a profi operatőri/vágói munka.
Kíváncsi leszek, hogy a szélesebb közönség hogy fog viszonyulni ehhez a produkcióhoz, mert szerintem azok fogják leginkább értékelni, akik az életszagú drámákat szeretik, nem a közhelyes sablonparádékat.

2016-07-17 18:55:53 Dió (4) #2

Képtelen vagyok megmagyarázni, hogy ez hogyan jöhetett be (többé-kevésbé), amikor Jean-Marc Valléeről már rég lemondtam. De az biztos, hogy ez a gyengén induló, és kivétel nélkül mocsok unszimpatikus karaktereket mozgató film részben talpra állt a végére (valami, ami például a hasonló hibákkal nagyobb skálán küszködő Wildról nem mondható el), köszönhetően talán a film második felére behozott Chrisnek (pl. az áruházas jelenet nem kicsit ütött) és a szintén akkortájt erősen talpra álló hangulatnak. Ezen pozitívumok a gyenge karakterrajzokat és céltalan, üres történetet csak részben tudták megmenteni, úgyhogy összességében egy gyenge négyes.

2016-06-24 15:40:00 Rorschach (2) #1

Jean-Marc Vallée? Azt hittem, valami elsőfilmes rendező követte el, annyira sztenderd egy midlife crisis dramedy a Demolition.

Lassú agónia végigszenvedni, pedig nincs két óra sem. Unszimpatikus karakterek (lehet választani, kit kedvelsz meg, a rossz anyát, vagy a rossz férjet?) és Jake Gyllenhaal színészi képességeinek elpazarlása egy nem túl acélos filmben.