Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
- 1
- 2
A folytatás még gótikusabb, még sötétebb, még elborultabb, ráadásul még a hav is esik benne. A rendező az első részhez hasonlóan, itt szintén a classic horroros feszültségfokozással építi fel a főgonosz első, egész alakos megjelenését. A főellenséget egyébként a képregényekhez képest alaposan megmásította, mondhatni burtonösen túltolta. A Pingvinember teljesen groteszk figura, mivel kibaszottul röhejes, gusztustalan, de valamennyire azért félelmetes – összességében annyira szar, hogy már jó. A Macskanő eredetsztorija ugyancsak elvontra sikeredett. A film humorát abszurd, paródiába hajló poénok, illetve nevetséges beszólások jellemzik. A legtöbb jelenet keményen elszállt, viszont az akciók meg a vizuális trükkök korrektek. Az alkotás legnagyobb negatívuma a nem túl feszes történetvezetés.
Igazad van, szégyellem, hogy meg sem említettem Walkent, hisz remek színész, és Danny Elfman-t is aki a film zenéjét szerezte, aki szinte páratlan páros Burton-el, hisz nem egy filmjéhez adta munkásságát.
Amúgy ebben a részben szerintem a legutolsó, ahol a jelmezek igen jól sikerültek, imádtam a batmobilt is.
A legújabb részekben, hogy néz már ki Batman?
Akár egy Transformers, a batmobilról nem is beszélve, űbergáz!
előzmény: BonnyJohnny (#114)
Na azt tényleg megnéztem volna :))
előzmény: BonnyJohnny (#116)
De, ahol Billy Dee Williams lett volna Kétarc. És abban a részben felbukkant volna Robin, Marlon Wayans alakításában. :)
előzmény: Kempesbaba (#115)
Igen,én is megnéztem volna egy harmadik Burton-Keaton féle Batman filmet. Rosszul emlékszem hogy eredetileg trilógiában gondolkodtak?
előzmény: BonnyJohnny (#114)
Michelle Pfeiffer mint Macskanő a film igazi erőssége. Viszont én a második helyre a kevesek által emlegetett Christopher Walkent hoznám be, aki hasonlóan lubickol Max Shreck szerepében. Denny DeVito minden igyekezete ellenére is csak a harmadik, és a bohóc bandája pedig inkább nevetséges. Nem vicces, de nem is groteszk (fél évtizeddel vagyunk a Killing Joke képregény után... bár nem hiszem, hogy Burtonnek a szomszédba kéne mennie egy kis ihletésért, ha groteszkről van szó). És sajnos Keaton leszorul a dobogóról. Bár az általában a Batamn filmek átka, hogy a főgonosz lejátssza a Sötét Lovagot, de hogy három főgonosz árnyéka is rátelepedjen, miközben szinte csak téblábol, az már elég nagy hátrány. Pedig ő maga is kiforrottabb lett Batman szerepében (a ruhája is jobb), szerintem ő is a harmadik részre érett volna be igazán, mint a Bond szériában is a színészek. Kár, hogy nem folytatta Burton, és nagy kár, hogy Joel Schumacher folytatta.
előzmény: Lady Ópium (#113)
"A fagyöngy halálos lehet, ha megeszi az ember. - De egy csók a fagyöngy alatt még halálossab lehet ha komolyan csinálják." "
Számomra a mai napig a legjobb Batman film, M. Keaton meg minden idők legjobb denevér embere.
A Macskanő, Pingvin kész kánaán Burton világában, és persze Gotham city-ben.
MIchelle Pfeiffer elrontott szinkronhangjára egy kicsit visszatérve, neki Kovács Nóra a leggyakoribb hangja , itt mást ( Farkas Zsuzsa) választottak, rosszul, sajnos...) aki viszont talán minden idők egyik leggyakoribb szinkronhangja kb.1300 alkalommal.
Vagyis tényleg valaki más kellett volna, mivel Kovács Nóra hangja sem hasonlít cseppet sem a színésznő kicsit folytott orgánumára.
"Mintha nem is az utcán forgatták volna hanem inkább egy nagy stúdióban végig."
Mert ez valóban így is volt, az egész filmet műteremben vették fel, egyetlen valódi (kültéri vagy beltéri) helyszín sincsen benne.
Talán az egyik legfurcsább szuperhősfilm a Batman visszatér, melyben a címszereplőnek nem jut nagy tér Pfeiffer és DeVito karakterei mellett, akiket a rendező láthatóan sokkal érdekesebbnek talál mint magát a főhőst. Nem csodálom, hogy ez a gótikus rémlátomás sok volt a stúdiónak, akik ezután menesztették Burtont és behozták helyette a csillivilli rózsaszín kacatokat gyártó Schumachert.
előzmény: Havierez (#109)
Nálam is Pfeiffer hozta fel közepesre a filmet, különben csak kettes lenne...Tényleg csak eredeti hanggal!
A pingvinfigura semmilyen és bármely alacsony színész eljátszhatta volna. Walken még elfogadható, Keaton nem találja a helyét.
Sajnos a történet tele van felesleges, a lényeget rendre megszakító akciójelenetekkel.
előzmény: tomside (#108)
Érdekes film volt ez Tim Burton jó rendező szerintem és az hogy Michael Kaeton-ra bízta Batman szerepének eljátszását zseniális húzás volt. Ez a színész alakítja eddig a legjobban, leghitelesebben Batman karakterét szerintem. Igen, még Ben aflleck-nél és Christian Bale-nál is jobban tetszett az alakítása mivel volt benne tartás, hitelesség egy kis világfájdalom és ami a legmeghatározóbb volt az a nagyszerű arrogancia.
Viszont a nagyszerű színészi játék nem viszi el a hátán a filmet mivel a látvány hagyott kívánni valót maga után. Mintha nem is az utcán forgatták volna hanem inkább egy nagy stúdióban végig. Ez nagyon átjött hiányoltam az utcai jeleneteket ez olyan volt mintha egy stúdióban vették volna fel az egész filmet. Nagy kár érte
Újranéztem cca 20 év után, és a macskanő, akit kölyökként egyszerűen csak nem értettem, most nagyon ellopta a show-t. A burtonos hangulat - amelyért sosem őrültem meg igazán - itt is érdekes tud lenni, de ettől sajnos a film még nem jó.
"Na, azért túlzásokba ne essünk! :) A Batman és Robin az egész franchise mélypontja, aminél még a '60-as évekbeli sorozat is szórakoztatóbb"
Ebben egyetértünk. Nem gondoltam azért teljesen komolyan azt a Batman és Robin-os hozzászólást, azért is írtam smiley-t a végére.
"Ahhoz kellene mondjuk egy noir-narratíva, vagy a műfaj jellegzetes karaktertípusai közül legalább egy vagy kettő."
Ez igaz, de attól még noiros hangulatról beszélhetünk szerintem. Olyan ez, mintha egy filmre azt mondanánk, hogy néhol horrorisztikus, pedig a horror műfaji elemei közül semmit nem tartalmaz. Remélem, így már világos, hogy értem a dolgot. Egyébként ez a noirosság a '92-es rajzfilmben is erőteljesen jelen van, nekem ott is nagyon bejött.
előzmény: Hannibal Lecter (#102)
"Nem azt mondom, hogy meghatározó benne ez a vonás, de benne van."
Igen, valóban, ha ezeket vesszük, akkor végül is mondhatjuk, hogy noiros.
előzmény: Olórin (#105)
Nem is arról volt szó, hogy noir, hanem arról, hogy noiros. És igen, egy kicsit olyan. Főleg azzal együtt, hogy a noiros/expresszionista képi világot, ahogy lonecoyote is írta, noiros (vizuálisan értve) karakterek egészítik ki. Nem azt mondom, hogy meghatározó benne ez a vonás, de benne van.
előzmény: Hannibal Lecter (#104)
A jellegzetes világítástechnika, a torz karakterek, sőt még Gotham City "dizájnolása" is egyértelműen expresszionista inspirációt sugall. Azt hiszem, ez nem szorul magyarázatra. A noirral kapcsolatban más a helyzet. Attól nem lesz valami noiros, hogy kontrasztos a fényképezése. Ahhoz kellene mondjuk egy noir-narratíva, vagy a műfaj jellegzetes karaktertípusai közül legalább egy vagy kettő. Ilyenek itt nincsenek. (Amúgy imádom, amikor mindenre rásütik, hogy noir, csak mert "olyan sötét a képi világa, meg olyan nyomasztó az egész, meg kemény zsaruk vannak benne" - ez most nem nektek szólt.)
Dehogynem volt noiros a Batman. Eleve, a noir és az expresszionizmus enyhén szólva nem állnak távol egymástól.
Az meg, hogy Batman világa mennyire realisztikus, mindig az adott írótól függ.
"Például olyan jelmezeket hordtak benne a zsaruk, gengszterek, mint egy régi noirban. Vagy az újságírók munkahelye is egy az egyben olyan volt."
Igen, végül is mondhatjuk, hogy a jelmezek régi bűnügyi műfajokat idéznek, de ettől még szerintem nem lesz noiros. A világítástechnika, a karakterizáció, az atmoszféra a német expresszionizmust idézi, a díszletvilágban pedig leginkább a neogótikus stílus dominál. Attól, hogy van benne néhány ballonkabátos rendőr, még nem lesz noir-hangulatú, ahogy attól sem lesz "gengszterfilmszerű", hogy flangálnak benne teveszőr kabátos, kalapos maffiózók.
"közben pedig annyi képtelenség volt bennük, ha az ember jobban belegondol, hogy néha úgy tűnik, mintha még a Batman és Robin is valósághűbb lett volna. :)"
Na, azért túlzásokba ne essünk! :) A Batman és Robin az egész franchise mélypontja, aminél még a '60-as évekbeli sorozat is szórakoztatóbb (a '66-os nagyfilmről már nem is beszélve). Annyi azonban bizonyos, hogy súlyosan tévednek, akik Batman világát realisztikusnak vélik.
előzmény: lonecoyote (#101)
"Nos, az első film nem noiros volt, hanem sokkal inkább expresszionista ihletettségű."
Például olyan jelmezeket hordtak benne a zsaruk, gengszterek, mint egy régi noirban. Vagy az újságírók munkahelye is egy az egyben olyan volt.
A többiben egyetértek. Nolan ott hibázott szerintem is, hogy meséből akart valami realisztikusat csinálni. Ezzel megölte azokat a mese-elemeket, amik szórakoztatóvá tehették volna a trilógiáját, közben pedig annyi képtelenség volt bennük, ha az ember jobban belegondol, hogy néha úgy tűnik, mintha még a Batman és Robin is valósághűbb lett volna. :)
előzmény: Hannibal Lecter (#100)
"a noir az közelebb áll Batmanhez"
Nos, az első film nem noiros volt, hanem sokkal inkább expresszionista ihletettségű. Egyébként mindent egybevetve az sem egy komor hangulatú, sötét film, csak a második részhez viszonyítva az. Sőt továbbmegyek: nekem nagyon tetszik, hogy Burton - Nolannel ellentétben - azért sohasem vette ezt az egészet olyan nagyon komolyan. Megértette, hogy ez csak egy képregény, színtiszta fantasztikum, amiből ennek megfelelően meseszerű filmeket csinált.
előzmény: TomPowell (#99)
Sinkó László Joker-e nálam a magyar szinkron csúcsteljesítménye. Pont. Mindenki más csak utána jön, pedig volna még néhány jelentkező erre a posztra. Pingvinként Sztankay talán a legjobbját nyújtja, de talán pont azért, mert ennyire torz figurákat nem szokott tolmácsolni. És Farkas Zsuzsa is abszolút jó, Gyabronka pedig számomra jobban bejött, mint Hirtling.
De hogy ne menjen át tényleg az egész szinkron vitába: jobbára egyet értek veled abban, hogy az első egységesebb, részben azért, mert a noir az közelebb áll Batmanhez, mint a politikai szatíra. Plusz ott a nulláról kellett bemutatni egy világot és kevesebb karakterrel kellett zsonglőrködni, ebből adódóan a történet is egyszerűbb vonalvezetésű volt. De nekem valahogy hangulatilag jobban bejön ez (mármint képileg és zeneileg), mint az első. Ami természetesen jobb a Visszatérnél, de akármennyire is meghatározó az életemben, mégis úgy gondolom, ha nem is a műfaj legjobbja, de mindenféleképpen dobogós. Ha összeállítanék valaha egy képregényfilmes listát, akkor bajban lennék, hogy a '89-est, vagy Nolan első két darabja közül melyiket rakjam az első helyre.
előzmény: Hannibal Lecter (#94)
Ennyire talán csak Kránitz "emelte meg" Larry Hagman játékát a Dallasban!
Ha sorozat is játszik, akkor Roger Moore - Láng József, ami szintén sokat dobott az eredetin... meg akkor megint csak bejön a Sztankay - Curtis párosítás. :)
De ez már OFF.
előzmény: Hannibal Lecter (#97)
Sztankay jó volt, én mindig szeretem őt szinkronban (az egyik Columbóban is szenzációsan szinkronizálta Johnny Cash-t), de Sinkó annyi pluszt adott a szerephez az első részben, hogy az utolérhetetlen. Ennyire talán csak Kránitz "emelte meg" Larry Hagman játékát a Dallasban!
A Sinkó féle Joker talán az egyik legjobb szinkron all time, úgyhogy valóban kevés dolog közelíti meg. De Sztankay is nagyon jó volt ebben. Különösen, mert nem a szokásos Sztankay hangot hozta (mint mondjuk Belmondo vagy Tony Curtis esetében).
előzmény: lonecoyote (#95)
Nyilván ez szubjektív, de szerintem Sztankay olyan átéléssel hozza a Pingvin perverz, élvezkedő gonoszságát, hogy az simán felér Sinkó munkájához az első részben. Én az első részt se tartom mondjuk zseniálisnak, de tényleg a valaha készült leghangulatosabb, legeredetibb, legjobb szuperhősfilm, és elég jól visszaadja a sötét hős és a színes bohóc picit talán mítikus ellentétét. Különben az is érdekes, hogy egyszerre megvan benne a sötét gótikusság, a film noiros hangulat és a '60-as évek színessége, mégis egyben van az egész, nem érződik, hogy túl sok stílust próbálnának keverni. Pedig az ilyesmi eléggé zavarni szokott más filmekben.
előzmény: Hannibal Lecter (#94)
A szinkront én is megszoktam, gyakorlatilag tegnap láttam először eredeti nyelven, de engem Keaton és Pfeiffer hangja mindig is zavart. Gyabronka József hangrekesztése-, illetve mélyítése nagyon erőltetett és sokat ront az élményen. Farkas Zsuzsa irritáló hangszíne még illik a szórakozott Selina Kyle-hoz, ám később, amikor radikálisan megváltozik a karakter, kezd kilógni a lóláb. A többiek viszont tényleg nagyszerűen teljesítenek, Végvári Tamás Max Schreck-je még jobb is, mint az eredeti. Sztankay is korrekt választás, de meg sem közelíti Sinkó László zseniális Joker-szinkronját.
Igen, a karakterek viszonyrendszere nagyon érdekes, erről tanulmányokat lehetne írni (születtek is természetesen), és ezúttal a karneváli hangulat is kedvemre való volt. Az első, '89-es rész viszont mindazonáltal komorabb hangvételű, fegyelmezettebb, egységesebb alkotás. Sőt mi több: az egyetlen zseniális szuperhősfilm, ami valaha készült.
A szinkronnal szerintem semmi baj nincs, de az is igaz, hogy már túlságosan hozzá szoktam.
Igen, infantilis, és gyermeteg (én mondjuk a pingvinseregen szoktam igazán kibukni:)), de valahol Burton víziójában nekem nincs az ilyenekkel bajom. Plusz nekem nagyon tetszik a karakterek viszonyrendszerében az, hogy gyakorlatilag mindhárom gonosz a főhős valamilyen értelemben vett torz tükörképe: Pingvin ugyebár az aranyifjú, Macskanő az igazságosztó, míg Schreck az üzletember Wayne énjének beteges másának feleltethető meg. Talán pont ettől nem esik úgy darabjaira és válik súlytalanná igazán egyik szereplő sem a négy közül, mint a Pókember 3-ban, habár ennyi karakterrel és történeti elemmel ez a film se tud maradéktalanul bánni, és nemegyszer késélen táncol az egész, de valahogy mégis egyben sikerül tartani (ami a két folytatásról már egyáltalán nem mondható el). Nekem pont ezek (meg a látvány, meg Elfman) miatt megér egy ötöst, még ha az gyenge is.
előzmény: Hannibal Lecter (#91)
Szerintem Pfeiffer hangja is jó volt, Farkas Zsuzsa esetlensége nagyon passzolt a karakterhez, Keatonhöz pedig ebben az őrült filmben jobban illett Gyabronka, mint Hirtling. Szóval minden szempontból sikerült a magyar hang szerintem, de még a legzseniálisabb szinkron sem (lehet) ugyanolyan, mint az eredeti hang, ezért is érdemes mindent eredetiben is megnézni. A szinkron, mint minden fordítás, mindig változtat az eredeti élményen. Jó esetben jól, rossz esetben rosszul.
előzmény: Hannibal Lecter (#91)
Sztankay nem rossz, viszont Michelle Pfeiffer eredetiben ezerszer jobb, mint az irritáló módon karattyoló szinkronhangja. Nem is beszélve Keatonről, akihez szintén pocsék érzékkel társított magyar hangot a szinkronrendező. Ez a rész eredeti hangon élvezetes igazán.
Tom Powell: ötösre nálam biztosan nem fog felkúszni, sajnos vannak benne nagyon gyermeteg és ostoba momentumok. (A Macskanő például azért akar bosszút állni Batmanen, mert az lelökte őt a tetőről. WTF?)
előzmény: lonecoyote (#90)
Ha nem Batman-film lenne, tetszene ez az elborult Tim Burton-ös állatkert, de így nem az igazi. Hiányzik az első rész film noiros hangulata, gőzös sikátorai, józan(abb)sága. Azért a szinkronja ennek is milyen jó már: Sztankay mint Pingvin például legalább annyira kitűnő, mint amennyire meglepő választás. 10/7
Nálam is így kúszott fel ötösre az évek alatt:) Habár az az ötös közel sem olyan erős, mint az első részé, de pont az említett infantilizmusa, valamint a Burton-ösebb hangulat miatt imádom. Plusz a gyerekkori emlékek is megszépítik.:)
előzmény: Hannibal Lecter (#88)
Tegnap éjjel újranéztem. Egye fene, legyen négyes, infantilizmusa ellenére is szórakoztató darab ez.
Újranéztem Burton két Batman filmjét, és azon döbbentem meg, hogy ez a második rész most sokkal jobban tetszett, mint az első. Persze Nicholson Jokere továbbra is szenzációs, nagyon ütnek az első film poénjai, és a 89-es Batman számomra a legszórakoztatóbb és legjobban eltalált élőszereplős Batman film (A sötét lovag tud vele versenyezni), de a folytatás mégis túlszárnyalja, mert ez már igazi Burton film a tőle megszokott elmebajos világgal. Mindenfelé állatemberek (Batman, Macskanő és Pingvin), de a legnagyobb szörnyeteg mégis egy teljesen "normális" ember, Max Schreck. Ez a világot szeretném újra látni a filmvásznon, az őrült Gotham-et, amely csak úgy öklendezi fel a csatornájából a bűnözők egyre illusztrisabb hadait.
Képregényfilmként, Batman filmként mindezek ellenére nem tartom tökéletesnek, de ízig-vérig élvezetes Burton film.
Újranéztem ezt is. Zseniális, beteg atmoszférája van ennek is. És most nem zavart az sem, hogy Batman kicsit a háttérbe szorult. Ez az elmebeteg karácsonyi hangulat nagyon ütős. :D
A Macskanő kicsit továbbra is idegesítő, ahogy a Pingvin is, de sebaj, szerintem más téren (sztori, hangulat, atmoszféra) sikerül az előző rész nyomába érnie. Sokkal sötétebb, depresszívebb, ugyanakkor mégis látványosabb, "parádésabb". Pont azt a kényes egyensúlyt sikerült megtartania, amit a köcsög Schumacher-verzióknak nem... (Azok bohóckodássá váltak, itt viszont tényleg rémisztő szerintem a groteszk géppisztolyos bohócok támadása, vagy a bombával felszerelt pingvinek a végén. :D)
SJa, és ami ez alatt van, mind SPOILER!
Nagyon régen láttam a filmet, megpróbálok nem butaságot mondani, de hogy érted azt, "Valaki másnak kellene ott lennie". Nem tudom, hogy nézz ki a jelenet, meg a film úgy egésze, de biztos vagyok benne, hogy egy ilyen apró fordulat nem változtathat a film osztályzásánál, mert (mint minden filmnél) hiába mondjuk, hogy így kellet volna, vagy úgy kellet volna, ez most épp így történt, slussz, passz, és hiába azon morfondírozni, hogy dramaturgiailag silányul jön ki a szituáció, ha éppen Burton történetében éppen Joker lőtte le a szüleit.
Kicsi a világ :)
előzmény: Olórin (#83)
Jaj, elbeszélünk egymás mellett:)
NEM kellene, hogy életben hagyja őket Joker - Jokernek ott se kellene lennie. Valaki másnak kellene ott lennie, egy akárki, noname piti bűnözőnek.
előzmény: banana (#82)
A '89-es filmről beszélek. A 89-es filmet nézve pedig marha nagy pech kellene ahhoz a Wayne szülőknek, hogy ha Joker életben hagyja, majd valaki más ölje meg őket, s úgy szülessen meg Batman :)
S akkor már inkább tegye ezt egy Nemezis, mint egy noname bűnöző.
előzmény: Olórin (#81)
"Ha nem öli meg a szüleit, akkor nem lesz Batman."
MICSODA? Dehogyisnem! Mindegy, ki öli meg a szüleit, Bruce Wayne akkor is Batman lesz. Nem kell hozzá Napier/Joker. Sőt. (Egyébként nem, és főleg, nem csak azért nem tetszik ez a megoldás, mert a képregényekben nem így volt.)
előzmény: banana (#80)
Ha nem öli meg a szüleit, akkor nem lesz Batman. Ha nem lesz Batman, nem lesz Joker sem. Ha nincsen meg ez a személyes, "egymás teremtése" viszony, akkor simán egy hős - gonosz párharc lenne. Szerintem ettől többé válik az egész. Függetlenül attól, hogy az eredeti alapanyagban nem így volt. De azt írtátok, hogy elején még nem volt igazán kiforrott a Batman univerzum.
előzmény: Olórin (#78)
Jokert úgy szokták hívni, hogy az ősnemezis. Pont azért, mert nincs múltja. Annyira meg van kattanva, hogy azt se tudja kicsoda ő. Épp ezért hiteles, mikor azt mondja, hogy a "világ egy vicc." Valójában nem érti ezt az egészet ami körülötte zajlik, Batman felől nézve egy fogyatékos.
Jack Napier aki megölte Wayne-éket, meg valójában egy nő miatt esett a savba és jót bosszút áll a film alatt - jó nagy arcul csapása az egész mitológiának.
(Én személy szerint szeretem, mert a Batman-en nőttem fel, de valszeg csak ezért)
Ezt a Returns-t viszont nincs már miért szeretni.
Kivéve ezt a 30 szekundumot. [link]
A film forgatását rég befejezték, mire Ledger meghalt, szóval igen, úgy lett volna elvarrva.
"Nincs Batman Joker nélkül, nincs Joker Batman nélkül. Ahogy a jó és rossz viszonya."
De ehhez miért kell, hogy a szüleit Joker ölje meg? Nem tesz hozzá semmit az egyetemességhez. Sőt, pont elvesz belőle, mert feleslegesen személyessé teszi.
előzmény: banana (#77)
A '89-esben sem öli meg konkrétan. Ha Joker elengedi a helikoptert, akkor simán ott maradt volna lógva, mint a TDK-ban. A TDK-ban pedig, ha megöli, akkor Joker nyer, így valahol Jokkerrel szemben ez az igazi bosszú, hogy életfogytig lesheti sittről, hogy Gothamben mindenki happy. Nem tudom, ha Ledger nem halt volna meg, akkor ez a szál pontosan így lett volna e "elvarrva". Rachel halála mindenképpen hatással van Batman-re. Nolen esetében igaz nem a születésére, hanem Batman későbbi (TDK, TDKR) pályafutására.
Burton verziója szerintem egyetemesebb. Nincs Batman Joker nélkül, nincs Joker Batman nélkül. Ahogy a jó és rossz viszonya.
előzmény: Olórin (#75)
"Ha nem jön rá, szerintetek hagyta volna tovább tombolni?"
Ott a pont. Túl nagy jelentősége nincs ennek a változtatásnak, tény és való. Ez inkább csak hab a tortán. Botorság volna azt gondolni, hogy a személyes bosszú Batman fő (vagy egyetlen) motivációja. A két főhős karaktere és egymáshoz való viszonya jóval többről szól - egyebek mellett ezért sem értem, miért kell gutaütést kapni egyetlen történetelemtől, és abból kiindulva fikázni az egész koncepciót.
előzmény: banana (#72)
Ja, hogy arra gondolsz... de az egész más. Az ő halálának nincs szerepe a Batmanné válásában. (Ráadásul nem is igazán áll bosszút.)
előzmény: banana (#74)
Rachel halála kevésbé személyes mint a szüleié?
előzmény: Olórin (#73)
Nagy a különbség. Az egyik személyes bosszú, a másik nem.
Pingvin valóban egész más a képregényekben, mint itt, Burton tette ennyire... izé, burtonösen torzzá és szürreálissá:)
előzmény: banana (#72)
Burtonnél a "bosszú" silányítja a filmet. Nolannél nem? :)
A 89-es filmben kb a film háromnegyedénél jön rá Batman ki is Joker valójában. Ha nem jön rá, szerintetek hagyta volna tovább tombolni?
A képregények Pingvinje tudtommal alapvetően nem olyan, ahogy Burton ábrázolja. Persze nem tűnik olyan komoly ellenfélnek, mint Joker vagy Ra's Al Gul, de kiegészítő szereplőként (ahogy Maroni és Falcone) egészen jól beválthatott volna.
előzmény: JohnnyJohnny (#70)
Szerintem nagyon helyesen döntött, amikor elvetette Pingvin karakterének ötletét. Úgy gondolom Nolan világába egyáltalán nem illett bele egy effajta karikatúra szerű, végletekig lecsupaszított, nevetséges figura viszont Burton világába annál inkább. A "Batman visszatér" egy bohózattá alakította át az előd által felvonultatott történet folyamatot. Nem állítom, hogy Pingvin karaktere tehet erről, de azt ki kell jelenteni, hogy nem vált be az, hogy egy groteszk, csak szánalomra méltó ellenfél lett a középpontba helyezve. Az sem tetszett, hogy egy idő után az új karakterek egytől-egyig rettentő unszimpatikussá váltak, és valahogy Batman karaktere is halványabbra sikeredett.
előzmény: Dynast Grausherra (#69)
Hogy a jelen filmről is essen szó, megjegyezném, hogy Batman karaktere sokkal kevésbé "károsodott", mint Pingvin és Macskanő, akik a képregényben Batman azon ritka ellenfelei közé tartoznak, akik normálisak. A torzszülött, pingvinek által felnevelt Pingvin és a kilencéletű Macskanő sokkal jobban zavar, mint hogy Batman felrobbantott egy bohócot. Bár ebben a filmbe a két gonosztevő is belefér ilyen formában (sőt, akadnak nagyszerű pillanataik), de azért sajnálom, hogy Nolan nem tartotta megfilmesítésre érdemesnek Pingvin karakterét.
No komment.
előzmény: Olórin (#67)
Rozsomák folyamatosan kaszabol a képregényekben, amióta csak létezik. Folyamatosan. Mondhatni halomra öli az embereket.
Hannibal: Nem, az nem "ellenérv". Ahhoz kellett volna egy "érv".
előzmény: BonnyJohnny (#65)
"urambocsá, de ezt már nem tudom megállni röhögés nélkül."
Ez lenne az "ellenérv"? Bocs, de ezt én sem tudom megállni:)))))
előzmény: Olórin (#59)
Egyébként ezügyben én is Olórin "ellen" vagyok. Lentebb is írtam, én a "képregényhűtlenséget" nem feltétlenül hoznám fel kritikaként. Például a képregényekben wolverine sem ölt (egyszer állítólag, de botrány is lett belőle), de a filmeken nekem úgy tetszik, ahogy Hugh Jackman lehenteli az ellent. :) Szerintem az "igazi" rozsomák ilyen.
Mondjuk Batman esetében az, hogy nem öl, valóban elég alapvető, és Nolan nagy hangsúlyt is helyezett rá, de csak ezért én továbbra sem ítélném el Burton verzióját (ahogy teszem azt Kubrickot sem, hogy átírta Stephen Kinget). Meg igazából semmiért, mert a végeredmény tetszik :)
előzmény: JeszKar (#63)
Batman lassan 75 éves. Ilyet kb az első egy évében csinált, mert akkor még nem volt kiforrott, kész karakter. Akkor még háttértörténete (meggyilkolt szülők) sem volt, olyasféle ponyvahős volt, mint az Árnyék, pont ezek a később hozzáadott elemek tették azzá, aki.
előzmény: JeszKar (#63)
És valamikor ez a része volt a karakternek, máskor meg más. És miért ne csinálhatna egy rendező egy olyan filmet, ahol még a legelső Batman karaktert veszi alapul? Annyi fajta ábrázolása volt, és ez is csak egy a sok közül. Miben él egy későbbi többet, mint a legelső?
előzmény: Olórin (#61)
Az első képen Drakulát lövi le (feltételezem ezüst golyóval töltött) pisztollyal? :)
urambocsá, de ezt már nem tudom megállni röhögés nélkül.
Komolyan venni én sem tudom Hannibal rugdalózásait (pláne az ilyen konkrétum nélkülieket), de én most valahogy nem röhögtem. :/
előzmény: JeszKar (#60)
Igen, a karakternek ezt az aspektusát jó gyorsan ki is nyírták. Ez nem "alap", hanem egy kezdeti tévút.
előzmény: JeszKar (#60)
"(igen: elég baj az is, hogy Batman öl)"
Ha már arról beszélünk, hogy az alapoknak meg kell lennie.
előzmény: Olórin (#59)
Minden adaptációnak, bármennyire szabados, tartania kell magát az eredeti bizonyos alapelveihez, mert azok nélkül az már nem ugyanaz (igen: elég baj az is, hogy Batman öl). Ez olyan, mintha kiderült volna a Pókemberben, hogy Ben bácsit Norman Osborn (vagy ha a friss filmet nézzk: Curt Connors) ölte meg.
"néha túl őszinte vagyok"
urambocsá, de ezt már nem tudom megállni röhögés nélkül.
előzmény: Hannibal Lecter (#57)
Tudnod kell viszont, hogy nekem személy szerint semmi bajom azzal, hogy néha így vitázol/érvelsz
Mire gondolsz? Mindig besorolok Olórin mögé? Vagy közbe más aspektusra hívtad fel a figyelmet?
BonnyJohnny: a kissé erős megfogalmazásért elnézést kérek (néha túl őszinte vagyok), de fenntartom, amit állítottam rólad. Tudnod kell viszont, hogy nekem személy szerint semmi bajom azzal, hogy néha így vitázol/érvelsz, sőt, megkockáztatom: ezzel együtt vagy jellegzetes, szórakoztató egyéniség itt a KT-n. :P
Olórin: a személyeskedő megjegyzéseket szóra sem méltatom. Elhiszem, hogy töviről-hegyire ismered az eredetmítoszt, és ez szép meg jó, de miért is kell görcsösen számon kérni egy Burton-adaptáción (!) a történet- és karakterkezelést? Véleményem szerint a te szemléletmódodban a legnagyobb hiba, hogy egyszerűen képtelen vagy belátni: a Burton-filmben megjelenő Batman NEM a képregényes Batman. Itt a hős egyrészt eleve súlyosabb tudathasadásban szenved: civilben nemcsak megjátssza a kelekótya milliomost, hanem tényleg az. Amikor felveszi a jelmezt, akkor pedig éjszakai ragadozóvá alakul, és nem csak merő polgárőri kötelességetika mozgatja, hanem az a prózai tény is, hogy egyszerűen labilis a pszichéje. Úgy kell neki az éjszakai portyázás, mint elvonókúrásoknak a kokain. Ez nála egyfajta beteges megszállottság. Ahogy az első részben mondja Vicki Vale-nek: "Megpróbáltam már abbahagyni, de nem sikerült. Ez az igazság." Ez az ember az erkölcsi fogantatású bűnüldözői késztetés mellett is szomjazza ezt az abnormális létmódot, és már ez is különbség az eredetihez képest. És azt is látjuk, hogy embereket öl (mindkét Burton-filmben). Közvetlenül vagy közvetve, ez nem lényeges. Úgyhogy itt igencsak szorosan hasonul Jokerhez, tényleg csak egy vékony választóvonal áll közéjük. Batmannek itt az öltözéke sem egyfajta jelképteremtési szükséglet része, mint a Nolan-filmekben, hanem egyszerűen így fedi el a saját lelki nyavalyáit. Burton azt mutatja meg, hogy akárhogy is, de Batman és Joker egyaránt a társadalom abnormális melléktermékei, szimptómái. Igazán azonossá pedig akkor lesznek, ha felismerik, hogy a saját létezésüket is egymásnak köszönhetik. Ezzel az oidipuszi fordulattal válnak csak igazán rokon lelkekké. És éppen az adja a konfliktus zamatát, hogy miközben gyűlölik egymást, a legteljesebb mértékben felelősek is egymás sorsáért. Irónia a köbön. Ha ezeket végiggondolod, beláthatod, hogy ebbe a történetváltozatba a kifogásolt fordulat jól illeszkedik, noha nem egy nagy írói bravúr, azt készséggel elismerem. De nem is olyan ordas klisé, mint amilyennek be akarod állítani. Akkor volna az, ha Joker teátrálisan Wayne el állna, és a fülébe súgná, hogy "Én öltem meg a szüleidet." Itt viszont ezt a felismerést elegánsan, stílusosan simítják bele a történetmenetbe.
Ha jól értem, a te olvasatodban az egész történet lényege, hogy Bruce nemcsak végig kénytelen nézni szülei halálát, hanem még a bosszú lehetőségétől is megfosztják. Szerintem pedig ez nem a lényege, csak a kiindulópontja. És ez nagyon nem ugyanaz. A lényege az, hogy Batman egy emberfeletti képességek nélküli szuperhős, egy közülünk való, esendő férfi, akire súlyos árnyékként nehezedik az álarcos alteregója: amaz egyfelől szükséglet, másrészről teher. És ezt a dilemmát Burton tökéletesen megtartotta. Csak épp változtatott a karakteren. Nem is keveset.
Ezzel a magam részéről lezártnak tekintem a vitát - bárki bármit is kíván még hozzáfűzni - mert egyrészt régóta OFF-ban járunk már, másrészt meg úgy érzem, ehhez részemről már nincs mit hozzátenni.
előzmény: Olórin (#52)
Tudom, ezért biggyesztettem oda azt az utolsó két sort. :) (Legutóbb roninnál használtam ilyeneket, szegény megtudott őrülni tőle, bár simijohnny "akta vezetése" volt az igazi sakk matt :D)
Amúgy én értem, hogy mi a bajod vele, de ez miért baj? Burton filmje nem is akar pszichodráma lenni. Közelebb áll a meséhez. Vagy legalábbis a mese egyfajta burtoni definiálásához, amit mindnyájan (legalábbis sokan) szeretünk tőle. :) Az ő filmjében lehet ki is lógna a lóláb, ha olyasmit akarna becsempészni. Míg ez az egymást teremtik, és egymást "bosszú állják" dolog kerekebbé teszi a viszonyukat, és éppen a túlbonyolítást elkerülendő egyfajta mesebeli ősnemezist farag belőlük, amit egy filmen belül el lehet mesélni az (egymás) teremtésétől a lezárásig.
Az egy másik dolog, ha neked ez a stílus nem jön be... Hannibalnak meg amazzal van gondja.
És a képregényhűséget valóban felesleges felemlegetni, mert Burton és Nolan is sokmindenben eltér tőle.
Amúgy ezt miért a második rész topicjában vitatjuk? :)
előzmény: Olórin (#55)
Hogy mi a bajom vele, azt részben saját magad válaszolod meg: "kivesz egy elemet Batman történetéből" (nem csak a képregények miatt baj, a film saját kontextusában is: személyes bosszúra soványítja Batman misszióját), "Jokerrel való ellenállását is leredukálja bosszútörténetre".
Ne aggódj, aki nem ért egyet Hannibállal, az mind egy hannibalellenes, globális összeesküvés része :)
előzmény: BonnyJohnny (#53)
Fenébe. Én is leírtam, hogy a TDK-ban ellentét mellett párhuzam is van köztük. Mivel a hozzászólásom kilenc perccel a tiéd után érkezett, le nem tudom mosni, hogy besoroltam mögéd. :D Pedig ezt pont egy eredeti gondolatnak szántam, ami (eddig) nem merült fel a vitátokban. :)
előzmény: Olórin (#52)
BonnyJohnny pedig nem gondolkodik, hanem - ahogy szokta - besorol mögéd.
Véletlenül sem arról van szó, hogy te rosszul gondolod. Helyette azt valószínűsíted, hogy igazad van, Olórin gondolja rosszul, és én annak ellenére, hogy látom, hogy rosszul gondolja, de mégis besorolok mögé (ahogy szoktam). Bravó!
Ez a gondolat már csak azért is meglepő, mert amúgy azt írtam (Olórin ellenében), hogy nekem sosem volt problémám vele. Szerintem Burton koncepciója érdekes, és nem sablonosan bontja ki a dolgot.
De ettől függetlenül egyszerűbb. Ami nem értem miért baj. Ezt mindkettőtöktől kérdem. Jelesül, hogy Olórinnak mi baja vele? Hannibal pedig miért veszi ezt sértésnek a filmmel szemben?
Egyszerűbb, mert egyrészt így kivesz egy elemet Batman történetéből (a senki bűnöző aspektus fontos Batman kereszteshadjárata szempontjából), másrészt Jokerrel való ellenállását is leredukálja bosszútörténetre (mindkét részről).
Mennyivel érdekesebb Nolan filmjében a Batman Joker ellentét (és párhuzam). Ezzel véletlenül sem akarok egy újabb Burton-Nplan vitát, pláne nem Nicholson-Ledger vitát, mivel már többször kifejtettem, hogy nekem mindkettő tetszik, bár jobban az újabb. Amúgy, ha jól emlékszem, éppen egy ilyesmi vitában védtem a 189-es verziót (többek között) Olórin ellenében. Akkor biztos elfelejtettem besorolni. :P Nem figyelmeztetett privátban, mint most, hogy esküdjünk össze Hannibal ellen. ;D
Hannibal, ha mindent visszaidéznék, amit írtál, és aztán odailleszteném mellé az "én nem mondtam ilyet" öncáfolataidat... nem lenne semmi értelme, persze, mert úgysem ismersz be soha semmit. (Amúgy: én érvekkel vitázom, ha azok nem egyeznek a tieddel, sorry - de nem írok olyanokat, hogy xy nem gondolkodik, és csak megy birkaként megy a másik után. Ennyit az ellenkező álláspont tiszteletéről.)
És nem, nekem nem szentírás a képregény, nem én vagyok az, aki valami korábbitól nem tud elvonatkoztatni. Batman és Joker sorsa attól közös, hogy egymás ellentétei, mégis kényelmetlenül sok köztük a hasonlóság. Teljesen felesleges és buta húzás ezt ilyen szájbarágós, sablonos bosszúszállal feldíszíteni.
előzmény: Hannibal Lecter (#51)
Megint a szokásos: sarkosan fogalmazol, aztán próbálod kimagyarázni. Habár olvasni kétségtelenül mulattató, de gyúrj rá kicsit a szövegértésre, hidd el, megéri. :) Másrészt amíg nem tudsz elrugaszkodni egy kicsit is az általad szentírásként tisztelt képregényektől, és lazábban kezelni az ott lefektetett történetalapokat, addig nincs értelme ennek a beszélgetésnek.
BonnyJohnny pedig nem gondolkodik, hanem - ahogy szokta - besorol mögéd. Kell a "szülőgyilkosságos hülyeség" (látom, rettenetesen tiszteled az ellenkező álláspontot, ld. még: "Mindegy, tényleg felesleges ezen vitázni, ha szerinted az, hogy "megölted a szüleimet, ezért bosszút állok" árnyalás, nincs is miről."), mert attól lesz igazán közös a sorsuk, úgy válnak egymás "teremtőivé", úgy válik igazán egyértelművé, hogy egymás sorsát kötik gúzsba. És akkor sem fogom megmásítani a véleményem, ha még ezerszer leírod, hogy a képregényben mi hogyan történik. :)
előzmény: Olórin (#50)
Szemantika. Ez nem csak egy fordulat, hanem Batman karakterének lényege, kiindulási pontja.
BonnyJohnny pedig onnan veszi, hogy gondolkodik. Mindaz, amit írsz kettőjükről, a szülőgyilkosságos hülyeség nélkül is adott. Az, hogy Joker a tettes, csak klisét tesz hozzá a filmhez, semmi mást.
előzmény: Hannibal Lecter (#49)
Leszarom, hogy ez a fordulat miként játszódik le a képregényben. Nem magát a képregényt szarom le, ahogy te állítottad ("Persze, végülis egy adaptáció esetében teljesen érdektelen az eredeti."). Azt hittem, ez kiderül a szövegkörnyezetből. :)
És nem, nem egyszerűsíti a két karakter viszonyát (honnan veszi ezt BonnyJohnny?), hanem sokkal komplexebbé, személyesebbé teszi azt. Még inkább kidomborítja, hogy valahol mindketten ugyanolyan torzult lelkű társadalmi számkivetettek, nagyon is hasonló motivációkkal és pszichológiával, a különbség csak annyi, hogy mások a céljaik.
előzmény: Olórin (#47)
Mindamellett, hogy ez nem árnyalás, sőt egyszerűsítés, nekem sosem volt problémám vele.
előzmény: Olórin (#47)
Á, sehol:) "Amúgy meg leszarom"
Mindegy, tényleg felesleges ezen vitázni, ha szerinted az, hogy "megölted a szüleimet, ezért bosszút állok" árnyalás, nincs is miről.
Hol írtam azt, hogy teljesen érdektelen? Viszont ebben a kontextusban nem izgat, hogy mi van a képregényekben, mert ez így kerek, ahogy van. És de, ez nálam ÁRNYALÁS, így, nagybetűkkel. Nálad meg nem. Ilyen egyszerű.
A Nolan-filmeket korántsem "csak" a '89-es adaptációhoz mérem, de ebbe meg végképp ne menjünk bele, mert egyrészt kinek mi köze hozzá, másrészt meg nem tartozik a tárgyhoz. :)
előzmény: Olórin (#42)
Egyébként a Nolan-verzióban, a Beginsben nem az van, hogy először egy piti bűnözőtől Falcone-hoz vezetnek a szálak, majd végül Ras-Al-Ghul bevallja, hogy tulajdonképpen Bruce apja az útjában állta a terveinek, és így közvetetten végülis ő járult hozzá a halálukhoz? :D Komplexebb megoldás, de így tulajdonképpen ugyanott lyukadunk ki, hogy Batman főellensége felelős a szülők haláláért.
Ami nincs rendben :I Joker karaktere kitűnik Batman ellenfelei közül minden történetben, ahol szerepel. De ezt azzal indokolni, hogy ő ölte meg a szüleit, az egy borzalmasan olcsó húzás. S bár Burton-t emlegetjük, a forgatókönyvírókon múlt ez (akik rezuméja elég rövid volt, s nem is túl impresszív). Akárhogy is, nincsen jól.
előzmény: JeszKar (#43)
Azt én személyesen még mindig vitatom, hogy nem árnyal kettőjük viszonyán. Jó persze, lehet úgy is értelmezni, hogy tényleg csak bosszúról szól innentől fogva, de az mindenképp árnyalás, hogy Burtonnél nem csak Batman teremtette Jokert, hanem Joker teremtette Batmant.
Persze, végülis egy adaptáció esetében teljesen érdektelen az eredeti.De akkor már ezt a "leszarom" mentalitást hozd magaddal akkor is, amikor a Nolna-filmeket a '89-es fényében értékeled:)
Az, hogy a két karakter viszonyába személyes bosszút visznek, MINDEN, csak nem árnyalás.
előzmény: Hannibal Lecter (#41)
Nem az egész filmet hegyezték ki rá, kábé másfél óra elteltével jön be a képbe ez a dolog, és ismétlem, itt, Burton világában nagyon is illeszkedik a történetbe, remekül árnyalja a két defektes karakter viszonyát. Amúgy meg leszarom, hogy a képregényben hogy van. :)
Addig nem lényeges, amíg csak egy bűnöző a sok közül. De ráhúzni a gyilkosságot a legnagyobb nemezisére, és az egész filmet kihegyezni erre a bosszúra... meh.
előzmény: Dynast Grausherra (#39)
Lehet, hogy tényleg nem érdemes vitatkozni Batman "lényegén", de tudtommal az ő egész igazságosztó küldetése abból indul, hogy meggyilkolták a szüleit. Maga az időpont, Wayne gyerekkora lényeges, de hogy ki és miért, nem annyira. Hiszen Joe Chill története is többféleképpen van előadva. Nolan úgy állítja be, mint szegény szerencsétlent, akit a nyomor kényszerít arra, hogy raboljon, és ez végül "balesethez" vezetett. De olvastam olyan verziót, hogy Chill egy közönséges bérgyilkos, akit egy Lex Moxon nevű alak bérelt fel. Burton verziója lehet, hogy kissé öncélú, még egy csavar a történetbe, de magát a gyilkosságot értelemszerűen megtartja. Olvastam egyébként egy képregényt (Batman és Superman: Abszolút hatalom), ami ugyan nem a képregény-irodalom csúcsa, viszont megmutatja, hogy milyen az, amikor Batman tényleg elveszti a "lényegét", és mi lesz belőle valódi kiindulópont nélkül.
előzmény: Olórin (#36)
De látod, hogy mégis lehet. :)
Hogy mi a lényege, arról meg inkább ne vitázzunk, mert nem vezetne sehová.
előzmény: Olórin (#36)
A Tim Burton Batman nem "hagyományosabb?" Hiszen jobban emlékeztet a legelső Batman képregényekre, mint a későbbiekre.
Akár hagyományos, akár nem (különben is, mi a "hagyományos"? közel 75 év alatt hatszázféleképpen írták már a karaktert), vannak olyan megingathatatlan alapjai, amikhez nem lehet hozzányúlni, és nem azért, mert szent és érinthetetlen, hanem mert anélkül elveszti a lényegét.
előzmény: Hannibal Lecter (#35)
"Vicky Vale egy szőke, csinos oldalborda, semmi tényleges szerepe nincs."
Dehogy nincs, ő a szerelmi háromszög csúcsa, mélyítve ezzel az ellentéteket Batman és Joker között.
Amúgy a Burton-film(ek)ben eleve nem a "hagyományos", képregényes Batmannel találkozunk, ezt el kell fogadni, és ebbe a világba szerintem töretlenül illeszkedik a jokeres fordulat. (De ebbe már tényleg nem akarok belemenni.)
előzmény: Olórin (#34)
Vicky Vale egy szőke, csinos oldalborda, semmi tényleges szerepe nincs. Ellentétben Rachellel. (Más kérdés, hogy a színésznő nem állt a helyzet magaslatán.)
Tenebra: az az igazság, hogy ezzel a jokeres húzással számomra a karakter alapjait rengették meg. Mindegy, hogy dráma vagy kalandfilm, ez nekem már annak a határán táncol, ahol nem tudom elfogadni, hogy ez tényleg Batman. Mikor legutóbb megnéztem, majdnem visszahúztam kettesre a filmet. Mondjuk nem csak emiatt, sok-sok apróság van, ami nem tetszik benne (nekem már az is röhejes, ahogy áll egy helyben, felemeli a köpenyét, és beszarnak a bűnözők).
előzmény: Dynast Grausherra (#33)
Azzal az egész szerelmi szállal kapcsolatban én azt éreztem már a Begins esetén is, hogy csak azért van, mert női hős is kell a filmbe. A Burton-féle megoldás Vicki Vale-lel sokkal jobban illeszkedik az adott filmbe, mint amiket a Nolan verziókban láthatunk.
előzmény: Tenebra (#31)
Én nem érzem, hogy elsikkadt volna a TDK-ban Batman - igaz, nem ő volt középpontban, nem ő volt a kulcsfigura, de a tényleges kulcsfigura, illetve kulcsfigurák tettei mind keményen visszahatottak rá. Egyáltalán nem volt statikus karakter, változott, vívódott - nézzétek csak meg, mi értelme lenne a TDKR-rel kerek mítosznak, ha kihagynánk belőle a TDK Bruce Wayne-jét, és mindazt, amin ott átmegy. Semmi.
Wayne nagyon komoly dolgokon megy keresztül benne
Nekem ez jött le ebből a filmből: Batman üt, Batman pszichopata, Batman száguld, Batman leugrik egy épületről, Batman próbálja megmenteni a szerelmét (mely kapcsolat harmatgyenge, nemcsak Maggie Gyllenhall alakítása miatt), szegény Batman motorral megy a sztrádán, mert outlaw lett. Én nem láttam ebben a filmben sem vívódást. Csak annyit, hogy Nolan így is kapokodott, és nem volt ideje kidolgozni az összes karaktert. S számomra a TDK főhőse inkább Harvey Dent, nem pedig Batman.
ezerszer inkább szól róla az a film, mint bármelyik a burtonos-schumacheres etapokból.
Mondjuk ezzel egyetértek, de egy Batman Beginshez viszonyítva Batman karaktere fájdalmasan elsikkad a TDK-ban.
Egyébként szerintem is faszság volt, hogy Jokert tették meg a szülők gyilkosának, ernyedt forgatókönyvírói húzás. Viszont Burton filmje nem akart dráma lenni, csak egy bizarr kalandfilm, így én ezt az egyszerűsítést jobban elnézem, mint azt, hogy Nolan a TDK-ba mindent bele akart zsúfolni, aztán pont az egyik központi figura sikkadt el.
A TDK szól Bruce Wayne-ről, de én úgy éltem meg azt a filmet, hogy nem ő a kulcsfigura. Valóban ott van a vívódása, hogy elérte alteregójának korlátait, de mindez mintha mellékes lenne a film szempontjából. Joker és általa képviselt káosz sokkal erőteljesebb, mint Wayne. Persze, ha összevetjük azzal, hogy a Batman visszatérből akár ki is hagyhatták volna, a különbség valóban ég és föld.
előzmény: Olórin (#29)
Azt honnan veszitek, hogy a TDK nem szól Bruce Wayne-ről? Igaz, Joker ellopja a show-t, de Wayne nagyon komoly dolgokon megy keresztül benne, ezerszer inkább szól róla az a film, mint bármelyik a burtonos-schumacheres etapokból. A '89-esben - számomra - Bruce Wayne nem Bruce Wayne, hanem egy Bruce Wayne-paródia. Azt a szórakozott, hetyke milliárdos álcát, ami alapból tényleg csak álca, Burton komolyan vette - persze nem is ő lett volna, ha nem húz rá valami burtonösen excentrikusat a figurára. Az, hogy a szülei gyilkosa Joker maga, szerintem nagyon béna húzás, de erről már vitáztam eleget anno a film saját topikjában :)
Az Arkham Asylum nekem kifejezetten azért tetszik, mert árnyékként mutatja Batmant. Talán ez a képregény jellemzi legjobban azt, hogy a sötét lovag milyen is a város számára. Batman nem látványos szuperhős, mint Superman, hanem a háttérben végzi a dolgát, míg az ellenfelei, akik jóval színesebb egyéniségek ott vannak az előtérben, és felforgatják Gothamet. Ezért nem sajnálom soha, ha Batman szinte statiszta szerepet kap egy filmben, mert az ő jellemét elég egyszer megmutatni, a gyerekkori trauma miatti őrlődése túlzott lenne két-három filmben elnyújtva. Ellenben Joker, Pingvin és társaik akciózgatása mindig érdekes.
Az első Batmannel kapcsolatban nem egészen arra gondoltam, hogy Batman ott mellékes lenne, viszont, ha felidézem magamban a legemlékezetesebb jeleneteket, azok mindig Jokerhez köthetők, és legfeljebb másodsorban hozzá.
előzmény: Tenebra (#27)
Azért még a Burton-féle 1989-es verzióban is erősebb szerintem. Hiszen a film komoly hangsúlyt fektet Bruce Wayne gyerekkori traumájára itt is sőt, ugyebár itt nem egy átlagos piti tolvaj, hanem maga Joker öli meg Wayne szüleit. +Van a vacsorajelenet, meg partit ad. Tehát azért még ez áll legközelebb a Batman Beginshez ilyen szempontból. Én Burton első filmjében még sokkal inkább élőnek és emberinek éreztem Bruce Wayne-t. De ebben és a TDK-ban már egyértelműen sablonos figura, majdhogynem csak egy mellékkarakter. Igaz, olvastam pár képregényt, és sokszor azokban sem főszereplő Batman, szóval ez nem feltétlenül hiba. (Vagy ott van, igaz, az szélsőséges példa, de mégis: az Arkham Asylum. Ugyebár abban Amadeus Arkham a főhős, az ő megőrülését követjük végig, Batman csak egy katalizátor arra, hogy felfedjük az elmegyogyó rejtélyeit.)
Ja, a Pingvinről jut még eszembe nekem is: szerintem az a kisvasút is nagyon durva, amivel a végén elrabolja az elsőszülötteket, illetve az a "kacsa", amivel feltűnik a bálon. :D Tényleg ilyen kiváló bizarr, groteszk jeleneteket kevés filmben látni.
előzmény: Dynast Grausherra (#26)
Az, hogy Batman nem kifejezetten erőteljes figura a filmekben talán Nolan első filmjének kivételével állandó jellemzője az eddig általam látott Batman filmeknek. Burton első filmjéből is többnyire Jokerre emlékszünk (ugyanez A sötét lovagra), ebből a filmből pedig végképp nem tudnék egyetlen emlékezetes megmozdulást sem mondani tőle. Viszont Pingvin (még ha nem is olyan, mint a képregényben) tényleg fantasztikus. Nagyon irigyeltem tőle az esernyőit.
előzmény: Tenebra (#25)
Ezekkel egyet kell értenem. S én még hozzátenném, hogy itt ugyanúgy, mint a The Dark Knightban, nem éreztem Batmant fontos figurának, sőt, harmatos volt. A színészek pedig nagyon túljátsszák a szerepüket, kiváltképp a Macskanő. Néha ilyen shakespeari monológokat nyomat... Hát, nem igazán illik ebbe a filmbe. :D
Viszont én a géppisztolyos bohócok, meg a golyószórós zenedobozos cirkuszi mutatványos fickó miatt nem tudok erre a filmre haragudni. :D +A Pingvin és bandája úgy általában valami kibaszott bizarr. Illetve ez szerintem még simán agyrobbantós karneváli hangulat, nem gagyi, mint Schumacheré. Tényleg, ha kicsit erősebbek a karakterek (legalább az első rész szintjét hozzák), akkor 5-öst adnék rá, mert ennyire bizarr jelenségeket nem igen látni szórakoztató filmben. :D (Del Torot most ne vegyük ide, mert szerintem az ő filmjei már inkább "posztmodern művészfilmek". )
előzmény: Hannibal Lecter (#24)
Újranézve is határozottan az a véleményem, hogy az első rész nagyságrendekkel jobb, mint a Batman visszatér. Burton riasztó módon az ellenkező végletbe esik, mint Nolan: míg utóbbi a realisztikus hangvételt szorgalmazza túl szigorúan, addig előbbi itt az infantilis, cirkuszi hangulatot hajszolja jó ízlés és mérték nélkül. Pedig a látványvilág, a hangulat, a zene, az akciójelenetek ezúttal is a helyükön vannak, de a karaktereket kár volt erre az óvodás szintre lezülleszteni. Mondom ezt annak ellenére, hogy azért nagyritkán akad egy-egy jól eltalált párbeszéd is a deformálódott gotham-i emberállatok kétórásra növesztett, zabolátlan körtáncában.
3 évvel az első Batman film után Burton új filmmel gazdagította a Denevérember univerzumát, amely ugyan nem lett akkora klasszikus mint az első, egy élvezhető film. Keaton Batman továbbra is remek, de Wayneként ezúttal jobb mint az 1989-es alkotásban. Micheiel Pfeiffer és danny Devito remek gonosztevőket keltettek életre. Elfman zenéje továbbra is remek,a történet olykor-olykor ellaposodik, de a zárás renkívül zseniális.
77%
Az állatok viadala:)
A Batman visszatéren látszik hogy már Burton eleve nem akarta megrendezni. Kicsit erőltetett mozi, ám a rendező jobban belevitte saját stílusát, mint az előző részben, így az egész sokkal "Burtonosebb" (aki ismeri a filmjeit az tudja miről beszélek). Keaton itt több teret kap, szerintem itt színészi teljesítménye is sokkal jobb. Az első rész Jokere után olyan érzésem volt mintha az alkotók belátták volna hogy Nicholson-hoz nem fog felnőni csupán egy ellenfél, ezért került a képbe a Pingvin-Macskanő párosítás, amely ugyan ötletnek nem volt rossz, Danny DeVito azonban kicsit gáz a szerepben, valamint a pingvincsapata és a cirkuszi mutatványosai már-már egy mesefilm, vagy egy fantasy érzetét keltik és néha a paródia műfaj küszöbét súrulja a Batman visszatér. Michelle Pfeiffer-t sosem kedveltem, ahogy itt sem, bár igyekszik jól teljesíteni, azért nem rossz Macskanőként (pl. abban a jelenetben mikor bekapja a madarat, kifejezetten dögös volt).
Gotham City ezúttal is remekül van megalkotva, azonban a második rész csak itt-ott hozza a nagyszerű első rész minőségét, de a hangulata miatt megérdemel egy erős közepest, mert azért mégsem olyan rossz, csak Burtonnek a "kevesebb több" elvet kellett volna követnie.
Nekem fel se tűnt, de tényleg így van.
előzmény: gaillard (#20)
- 1
- 2
Az első film még ma újra nézve is teljesen jól működik, egyben van, remek a maga nevében. Ezért furcsa hogy ennyire nem áll össze a 2. rész ugyanezzel az alkotó gárdával. Bizonyára, hype megrendelésre készült mert rengeteg a nagyon erőltetett, a semmiből jövő csak oda vetett logikátlan elemek. (pl. a végén a semmiből jövő denevérraj amitől lezuhan a pingvin. Vagy mikor Shreck lekíséri a földszintre, ahol hirtelen egy teljesen kampányközpontot talál ). Egyszóval a forgatókönyv nagyon nincs megírva. Pedig vannak jó elemek. Amiben Burton jó : látvány, design, fura karakterek. Devito, Pfeiffer nagyot játszik, kifordított állatias. Macskanő-Batman beteljesületlen vergődése is helyes alapötlet. De a pár jelenetük nagyon csapongó, kidolgozatlan. Legfőképp mert ebben a filmben Bruce Wayne egy olyan két mondatos, motyogó kis karakter hogy az erősen fájdalmas... a sötét lovag népellenség vonalat szintén remek hogy behozták. Erős jó indulattal, nosztalgiával 4es.