Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Szinte félelmetes ahogy a társadalmi integrációt/dezintegrációt ecseteli a film és teszi ezt egy olyan kemény világban ahol mint egy népmesei hősnek a főszereplőnek ki kell állnia ennek a világnak a próbatételeit hogy aztán fel tudja munkája során dolgozni tapasztalatból szerzett tőkéjét ami szellemi, morális és erkölcsi kérdéseket feszeget.
Nagyon jó, micsoda képek, arcok!
Csodálatos képeket őriz a film, évtizedekkel ezelőtt láttam, és megmaradtak, visszaköszöntek, nem is egy. A fekete és a szürke (fehér) ló összekötve vágtat... a nyárfa ledől a parton, amíg a folyón eveznek az csónakokban, a lenyírt cigányok szeme... A végére valahogy a rendezés is helyreállt, ami az elején recsegett-ropogott. A színészi játék is sivár helyenként. De a hatalmi erőszak és gonoszság örök példa. Nem felejthető.
A hatvanas évek olvadásában a magyar filmművészet óvatosan bár, de megkezdte a nagy léptékü társadalmi kérdések vizsgálatát.
Sára Sándor munkája lakkozás és szépítgetés nélkül eleveníti meg a magyar félmúltat, az erőszakos tsz-esítést, a padlássepréseket.
A film - gondolati-eszmei novuma révén - ugyanabba a családba tartozik, amelyikbe az Angi vera, A ménesgazda, vagy a Tízezer nap.
Súlyos és jelentékeny alkotás, amely atmoszférikus hitelességgel dolgozza fel a tájat és benne az embert. Sára mindég nagy figyelmet fordított a helyszínekre, a cselekmény hátterének, környezetének életszerüségére.
A hajdúsági tájak szinte lélegeznek a Feldobott kő kockáin.
A rendező Sára a színészvezetésben is erényeket csillogtat. Balázsovits Lajos egyéniségéhez pontosan illik Balázs meditatív alkata.
Bihari József nagyszerű, kemény öreg parasztot formál, a zene pedig Szőllősy András avatott munkája.
A Feldobott kő művészi nyelvének kifejező ereje és következtetéseinek időszerűsége révén a később kiszélesedő, az ötvenes éveket leleplező filmek nyitányának fontos darabjává vált.
A szuggesztív film mottója lehetne két - egyébként belső monológban - elhangzó mondat:
"Számon kérik tőled a történelmet, s igazuk van. Kérd számon a történelemből az embert, s igazad lesz".
A cannes-i filmfesztivál Cannes Classics című hivatalos programja idén Sára Sándor önéletrajzi klasszikusát, a Feldobott kő c. filmjét is meghívta. (Amelyben olyan jelentős alkotások szerepelnek, mint pl. Wong Kar-wai Szerelemre hangolva című filmje.)
„Mindegyik, a cannes-i filmfesztiválra kiküldött film egy-egy felénk dobott kő. A szóban forgó kis kavics nem más, mint Sára Sándor Feldobott kő című filmje, egy remekül fényképezett, fegyelmezett szerkezetű fikciós „dokumentumfilm”, amely eltökélt, mint a filmben a szabad ég alatti vetítésén részt vevő szereplők. A film által felvetett politikai kérdések, és az általa közvetített intenzív, közös filmművészeti élmény sarkalltak minket arra, hogy a Cannes Classics szekcióba beválogassuk a múlt e kovakövét, amely bár távoli, mégis oly közelinek hat, mint egy zsebre tett kavics.” – mondta a film kiválasztásáról Gérald Duchaussoy, a Cannes Classics program-igazgatója.