Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.
Mire érted azt, h Florence erőltetett, rossz következtetést vont le?
Veronique: szerintem az "odaadása" hiteles, ez egy egyszerű, nem túl okos, szerelmes és nagyon fiatal leányka, akinek van ez a vagány, "belevaló" pasija, az élete szerelme... Vero nem lát túl messzire, az összes reakciója árulkodik erről.
előzmény: captain_b (#6)
Louis Malle első nagyjátékfilmje. Zseniális.
Történet, képek, zene, minden. Jeanne Moreau meg pláne.
Ja, és a zene: egy bizonyos Miles Davis! Állítólag nagyon rövid idő alatt, sok improvizációval, filmnézés közben vették fel.
Nagyon jó atmoszféra (urambocsá' fíling) uralja ezt az izgalmas krimit, számomra ez volt ami felhúzta ötösre, mert tényleg megérdemli. Annak ellenére, hogy a sztori inkább vicces-szürreális, mint csavaros-"okos", szerintem.
Kissé buta off kérdés:
Annyira hihetetlenül logikátlanul reagált mindenki mindenre. :D Florence egyből valami nagyon erőltetett, rossz következtetést von le, a kislány odaadása is teljesen érthetetlen számomra, mintha nem egy önálló szereplő lenne kb.. ez szerintetek reálisan (gondolom ezesetben is eltúlozva) volt ábrázolva? Ebben az évtizedben-városban-élethelyzetben az emberek így reagálhattak hasonló szituációkra, vagy az már bőven csak eszköz volt a rendező kezében, hogy létrehozza ezt a hangulatot?
Fantasztikusak a színészi alakítások a filmben. Szerintem a Jeanne Moreau( Florence) és a Maurice Ronet ( Julien)zseniális párost alakítottak. Tetszett még az a két tini karakter is( Vera és Louis) a filmben mint másik történeti szál. A történet egyébként nem annyira nehéz de szerintem így is nagyon jó. Tetszett a filmnek a hangulata is egész hitchcocki. Erre még rátesz egy lapáttal a nagyszerű zenei aláfestés is. A kamera beállítások is nagyon klasszak benne.
Szerintem meg a legutolsó csavarás a végén nagyon nem hiányzott, mert teljes mértékben légből kapott.
előzmény: Tenebra (#3)
Eleinte féltem, hogy egy átlagos thriller/heistfilm lesz belőle. De nem! Úgy a 30. percben elkezdtem látni Loui Malle és írótársa "trollface" kinézetű arcát. :D A vége felé szabályosan röhögtem, ahogy realizáltam, hogy mi történt itt. Abszolút ironikus, groteszk "thriller" ez, amiről leginkább a Kifulladásig jutott eszembe.
Mekkora abszurd már az egész: a főhős végrehajtja a tökéletes gyilkosságot. Tényleg, ilyen profin kivitelezni valamit! Zseniális, ahogy a késsel visszatartja a zár nyelvét, és úgy megy ki. CSAK egy hibát vét: a kötelet ott hagyja az erkélyen. Emiatt vissza kell mennie, ám a liftben ragad. :D A kocsiját meg ellopja két suhanc, akik leginkább Michelre és Patriciára emlékeztetnek -illetve fordítva, mert ez a Kifulladásig előtt készült. Igen ám, de ezalatt, míg ő ott szenved a liftben, a két idióta féktelen ámokfutásba kezd, majd leölnek egy német turistát. :D Így az egészet a főhős nyakába varrják. :'DD
Na, ez a "totál szívás", nem a Breaking Bad. :D És még a végén is megcsavarják az egészet, mikor azt hinnénk, happy end lesz.
emlékeim szerint a kiscsaj előbb érkezik mint a portás, vagy mégsem ?!%/=(
előzmény: lip (#1)
Hogy lehet, hogy portás nem találta meg a kötelet az irodaház lépcsőjén, mikor a kislány rögtön kiszúrta?
Különleges, hogy a szereplők sokszor teljesen a várakozással ellentétben reagálnak, de az valahogy mégis a helyére zöttyen. Hozzá kell mindig venni, hogy a filmművészet megújulásának francia hajnalán vagyunk. A történetben az lehet fura, talán a mából nézve, hogy vannak ezek a klasszikus ponyvák, krimik, amikből néha film is készült, és egyáltalán nem úgy működnek a bűnözők, a rendőrség, a társadalom, ahogy valaki pl. az utolsó 30 évben megszokta. Meg hát az akciójelenetek is csak nyiladoznak, rügyeznek. Ha mindezt helyre tudod magadban pakolni. akkor jó szórakozás ez, nézhető öröm.