Vargtimmen (1968) ☆ 👁

Farkasok órája
Hour of the Wolf

(Ingmar Bergman)

svéd dráma, horror

4,2
★★★★☆
193 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-12-12 09:00:48 Xuja (3) #17

Bergman ott folytatja, ahol a trilógiánál abbahagyta (és sajnos nem a Persona vonalát viszi tovább): ez is egy rendkívül nyomasztó, szövevényes, szimbolista dráma, ahol ezúttal egy skizofrén festő elméjének sötétjét festi vászonra a szerző. A képi világ és az atmoszféra a szokásosan nagyszerű, de a sztori és a karakterek megint csak nem tudtak lekötni - nehéz az, ha egy direktor olyan magasra teszi fel a mércét egyes filmjeivel, és én meg nem tudok átszellemülni a másodvonalbeli alkotásaihoz. A második fele egyébként érdekesebb, és Ullmann alakítása hidegrázós, de ez összességében inkább egy erős hármas most.

2022-04-27 10:56:03 somogyireka (3) #16

Nem a kedvenc Bergman-filmem, egyszerűen strukturált agyamnak sok ez a százféle jelkép, megterhel a szürreális vonal, na jó nem, inkább idegesít. Minden nyomaszt egy ideje, ami nem konkrét, nem direkt, ahol át kell szállni egy másik járműre, hogy megérkezzek a megértéshez...ahol jelképeket kell fejtegetni. Irritál az elme szétesésének képi felfestése, de biztos azért, mert jómagam is határvonalon vagyok, és tényleg csak a jószerencse ment meg, hogy viszonylag összefüggő jelenetekként érzékeljem az életem. Ám azt is tudom, ebben az esetben a kibeszélés, a furcsa megtapasztalások felhangosítása nem segít, inkább csak "megfújja" a démonokat, szellemeket, hogy azok belülről jobban lángoljanak.
Most először nem esett jól ez a bergmani szobába zárás, a film alatt nem csináltam mást, mint annak falain dörömböltem, drukkoltam Bergmannak, hogy keressen nekünk egy rést, ahol kiszökhetünk, hogy jussunk át végre a "személyen túlra", hogy hagyjuk már a francba ezt a beteg szobát. Unni kezdtem, de nagyon ezt az egészet, és azt tapasztaltam, Bergman még nem annyira, mert ha nincs őrület, nem lesz film se...

Miközben meg továbbra is mélyen meghat az önmagát a filmművészet boncasztalára felfektető Ingmar, de ebben a filmjében nekem több volt a póz, a művészieskedés, mint az őszinte kiáltás és valódi megoldás felé való elindulás vágya.
És valahogy most először volt az az érzésem, hogy Max von Sydow-ra nem passzol a szerep, a ruha

2021-08-31 01:15:09 westcoyote25 (?) #15

Jól érzem, hogy Bergmannak komoly pszichés problémái lehettek, és azokat vitte filmre? Vagy van valami mélyebb tartalom, amit nem sikerült kihámoznom? Nekem mindenesetre a Rítus sokkal jobban tetszett tőle, az képileg magávalragadó. Ez a filmje viszont szerintem nagyon vontatott, még az egyébként érdekes szürreális jelenetek ellenére is, és úgy tűnt, mintha most valami nagyon modernet akart volna alkotni, de csak erőlködésre futná.

2013-05-23 18:11:04 Prüstü (4) #14

Végre sikerült megnéznem. Van néhány elképesztő jelenet a filmben, a nyomasztó hangulat pedig egyre csak fokozódik a fináléban tetőzik is, tényleg kiragadja a nézőt a biztonságos távolból, az őrület kellős közepén találjuk magunkat, ahol már mi sem tudjuk mi a valóság mi a képzelet. A sziklán lévő horgászatot és kisfiú kivégzést azt hiszem nehéz lesz valaha is elfelejtenemegyszerűen rémisztő az ennyire valóságos ábrázolása az őrületnek. Azért probléma is akad, pl. a kidolgozottság, lehetett volna kicsit több átmenet a harmónia és diszharmónia közt. Valamint maga a narratíva kicsit szájbarágós, furcsán előadott dokumentarista elbeszélés, mindez nem tudta kiváltani a tetszésem.
Abban biztos vagyok nagy hatású film, David Lynch Twin Peaks világának megteremtéséhez is hozzájárult ez az egyedien szürreális világ.

2013-03-11 22:43:01 Tenebra (4) #13

Az értelmezéshez annyit tennék hozzá (láttam alább amúgy nagyszerű olvasatokat), hogy valószínűleg ez is inkább köthető Bergman személyéhez, mint valamilyen irodalmi vagy filozófiai irányzathoz. Benne van ebben is a házastársi kapcsolat problematikussága, a művészet vs. közönség vs. előadásmód nehézségei, és persze a hasadt, zaklatott személyiség is. Amikor a kisgyerekkel "verekszik" a tengerparton és vízbe löki. Nos, az elég egyértelműen Bergman "elveszett", szar gyerekkorára utal szerintem + Bergman ambivalens viszonyára a családhoz, gyerekneveléshez. Ez már a Personában, de a Monikában vagy a Csendben is előjött nála. De itt a vízbe lökött gyermek képe, aki később sem tud kimászni, meg a gyerek, aki majdnem megfojtja a felnőtt főhőst - szerintem nagyon árulkodó.

Szóval én amellett vagyok, hogy Bergman itt (sem) nem akart különösebben filozfálgatni, hanem az őt mindig foglalkoztató nyűgjeit vitte filmre. Pszichoterápia, egyszóval. :D

2013-03-11 22:38:19 Tenebra (4) #12

Tisztán szimbolista film Bergmantól. Tulajdonképpen a történetet itt teljesen kidobta, és csak a főhős lelki világában utazunk - a "sztoriban" előrehaladva egyre inkább.

Szürrealitásában zseniális. Az a jelenet, mikor az egyik szereplő letépi az arcát és a szemgolyóit is kiveszi kiváló, sokkoló. Talán csak a Rítus vagy A nap vége kezdő, álomjelenete volt jobb.

Viszont nem volt az a katarzis benne, ami pl. a kedvencemben, az Egy nyár Mónikával-ban, vagy a Rítusban, vagy az Úrvacsorában vagy a Personában. Ezért egy nagyon erős 4-est adtam csak rá.

2012-04-23 08:17:53 tomside (5) #11

Nah. Köszöntem! :)

2012-04-23 07:06:04 sszilvi (4) #10

Az én "olvasatomban" Bergman adott egy kiadós 20. századi pofont a romantika még éppen csak optimista művész felfogásának.
A 20. századi Anselmus (Johan) szenvedése út az őrületbe, az élet megéléséről való lemondásba, a maga választotta halálba. Ahelyett, hogy megtalálná a művészet révén a boldogságot, Atlantiszt, az életet a költészetben. Élet a művészetben? Halál az őrületben inkább.
Meg aztán ott van a projekció - mindkettőben lényegi elem. Lindhorst alakjának újraértelmezése (kudarcot vallott vesztesként, aki tönkretett mindent). És Veronika, megint csak negatív alak, aki elvon attól, ami boldoggá tehetne (csak most éppen a reális, élhető élettől). A gyerek agyonütése - ami szerintem nyilván hallucináció - már szimbolikus gesztus. A nő elvileg terhes. A gyerek megölését én úgy értelmeztem, hogy ezzel Johan elvágja magát a "boldog", megélhető polgári élettől, nem vállalja a "világi" köteléket, amit az jelentene, hogy apa lesz. Művész-polgár, művészet-élet ellentét - ahogyan Az arany virágcserépben is.

előzmény: tomside (#9)

2012-02-18 00:07:55 tomside (5) #9

Teljesen szűz vagyok Bergman téren, de ez durva. Vajon miért és milyen célból kapcsolódik ez AZ arany virágcseréphez???? ?????

2012-02-18 00:06:59 tomside (5) #8

Ha valaki talál hozzá egy elemzést, küldje már el. Köszönöm.

2011-04-16 16:29:34 pókmacska (5) #7

Az emberek emlékek, vagy érzések talán?

2009-06-10 12:51:01 jesi (5) #6

Szerintem talán a háromból a leggyengébb (bár ez nem jelenti, hogy rossz, sőt: zseniális film)

előzmény: pókmacska (#5)

2009-06-10 09:30:41 pókmacska (5) #5

És fura, mert az elég elvont képek mellett tartalmilag ez a legkevésbé elvont film a Szégyen és a Szenvedély mellett szerintem.

2009-03-29 20:35:41 pókmacska (5) #4

Engem végig kiborított, nem is gondoltam...azóta sem megy ki a fejemből, bevillannak képek, mintha folytatódna bennem a film.

2009-03-29 18:43:20 jesi (5) #3

Fáradt voltam amikor láttam, de mégis nagyszerű film: a vége meg kiborító

2009-03-26 21:28:23 pókmacska (5) #2

Hát sajnos másfajta adókat nyomnak, ritkán lehet jó filmet elcsípni...vagy csak butavagyok:)

2009-03-26 21:25:16 jesi (5) #1

Ma adja az MGM (miért nincs nekem MGM-em) Pedig érdekel