The Graduate (1967) ☆ 👁

Diploma előtt

(Mike Nichols)

amerikai dráma, szatíra, szerelmi történet, vígjáték

4,2
★★★★☆
602 szavazat
Szerinted:
?
☆☆☆☆☆

Ahhoz, hogy kommentelhess, be kell jelentkezned.

2022-11-08 19:45:06 Xuja (5) #42

Újranézve +1 jegy. Végig szórakoztató, humoros, majd egyre szatirikusabb coming of age sztori a korszak egyik legkiemelkedőbb operatőri munkájával - a kreatív beállítások a remek színhasználattal a korszak talán legikonikusabb vizualitását teremtik meg. Ezen kívül nem csak képileg úttörő: a remek zenei betétdalok alkalmazásának is egyik pionírja, emellett Hoffmann ambivalens karaktere és az ő fejlődése is kellőképp egyedi. Igaz, a történet második fele már kissé fókuszálatlan, de azért így is tele van emlékezetes jelenetekkel, ezért kiérdemli az ötös alsó szintjét.

2021-09-13 23:18:13 lizardking (3) #41

Tetszett a film első fele, a karót nyelt felső tízezer felszínes- illetve mű boldogsága, és Ben tanácstalansága az egész életével. Mr. és Mrs. Robinsonnak elég érdekes a családi drámája, még ha tipikus is, Anne Bancroft tényleg remek. A film onnantól kezd hiteltelenné válni, hogy Ben megismerkedik Elaine-nel. Miután pedig Berkleybe megy utána, totál káosz az egész. Én nem igazán éreztem rajta a szatírát sem, ami esetleg magyarázatot adna a sok komolyan vehetetlen eseményre, bár Ben egyszerre tűnik kissé autisztikusnak, később pedig pszichotikusnak, lehet, hogy ez is a szatíra része akart lenni, de ahhoz nem volt elég éle a dolognak. Sokkal jobban működött volna ez a film első felére jellemző, komolyabb drámaként. Az utolsó snitt viszont megint tetszett, ott ismét átjön Ben (és Elaine) bizonytalansága.

2020-05-17 20:28:14 BalaKovesi (5) #40

Köszönöm! Igazából 13 éves voltam, és túl lelkesen néztem nem éppen nekem való filmeket. :D (A diploma előttöt nem ennyi idősen láttam először, hanem rá 3 évvel nagyjából).

előzmény: zéel (#39)

2020-05-16 20:26:52 zéel (5) #39

Te akkor 14 évesen regisztráltál ide!? Akkor éppen ideje, hogy felvegyelek a kedvenceim közé. (Akárcsak a mostani hozzászólásod, mini elemzésed alapján is.)

előzmény: BalaKovesi (#38)

2020-05-16 17:16:41 BalaKovesi (5) #38

Tegnap a gimis éveim lezárásaként, pár évvel érettebben újranéztem. Hasonló korba érkezve mint a főszereplő, most jön egy éles váltás az életemben, és bár nagyon más a kor, a helyzet sem azonos, azért én is ott fekszem a cél nélkül lebegő matracon a kérdéseimmel, a "nem tudom"-jaimmal, a tapasztalatlanságommal. De persze ez a váltás is semmiség lesz később visszatekintve, nem csak ez miatt volt igazán emberközeli a Diploma előtt, hanem a karakterei miatt. Nem minden bokorban terem egy dögös Mrs. Robinson, de céltalanság, kiüresedettség, bizonytalanság, fásult tekintetek annál inkább. Egymás mellett létező anyagias lények stagnálása, akik rosszabb esetben már nem is keresnek, legfeljebb pénzt. De feleslegesen durrogtatom a már amúgyis számtalanszor elhasznált petárdákat. Annyian beszéltek már a társadalomról, a kiégésről, felesleges lenne erről pont nekem beszélnem a 19 éves tudatlan fejemmel, aki még csak nem is létezett abban a korban. Akkor már inkább a filmet ajánlanám mindenkinek, annak amúgyis szavak nélkül sikerül a gondolatait (vagy inkább érzéseit) átadni. Hiszen keveset beszél a Diploma előtt, meg aztán nem is túl bonyolult, de annál többet mutat, érzékeltet, ad. Szenzuális film érthető karakterekkel, megfoghatatlan hangulattal, humorral, az egyik legjobb soundtrackkel amit valaha hallottam, és a filmtörténelem egyik legtökéletesebb záró képsoraival. Itt tényleg minden a helyén van, csak lennénk végre mi is a helyünkön.

2019-08-06 11:41:57 captain_b (5) #37

Nagyon-nagyon jó film! Számomra 5-re az viszi fel, hogy meglepően vicces volt, mi szinte végig nevettük ahogy Hoffmann zseniálisan hozza az "azt sem tudom milyen rendezvényen vagyok" formát.

2018-08-30 10:47:01 Ugor (4) #36

A zenék, az több, mint nagyon jó. Az elképesztően jó, arra halála után is emlékszik az ember, annyira... viszont nekem senkiről sem az jutott eszembe, hogy de jó színész... meg Anna Bancroftról sem, hogy egy jó nő. Katharine Rossról sokkal inkább. Meg azt is megértem, hogy miért emblematikus film a kornak. Nekem nem lett az, de jó szívvel gondolok rá.

előzmény: oscarmániás (#34)

2018-08-30 07:30:15 BonnyJohnny (4) #35

Amúgy szerintem ez egy emblematikus film a '60-as évekből. Az amerikai népszerűsége és filmes toplistákon elfoglalt előkelő helyezései alapján én ezt tapasztaltam.

előzmény: Ugor (#33)

2018-08-30 07:15:19 oscarmániás (5) #34

"De valamit mégis hagy maga után."
Bennem például ezeket:
1. Nagyon jó zenéket csináltak a '60-as években (bár ez sosem volt kérdéses számomra) :),
2. Dustin Hoffman piszok jó színész - kár hogy az elmúlt években ezt elfelejtette :(,
3. Anne Bancroft csuda jó nő :D és pont.

előzmény: Ugor (#33)

2018-08-30 02:57:35 Ugor (4) #33

Nem tudom, hogy mi a jó ebben a filmben, de jó. Számtalan ponton teljesen életszerűtlen sztori, nincsenek pozitív szereplők, senki, nincsenek logikus következmények, nem vígjáték, mégis komolytalan a velejéig a egész, a végén mégis úgy állsz fel, hogy jó. Gondtalan, felhőtlen életek, tele műgondokkal, felső tízezres töketlenkedés, de valamiért jó lett. Nem legenda, nem kultfilm, csak egy szokatlan, "véletlenül így sikerült és kész" dolog. De valamit mégis hagy maga után.

2017-11-02 21:37:01 Norbert Simon (5) #32

Szenzációs! Dustin Hoffmann nagyszerű választás volt erre a szerepre. Elképesztően jól játssza ezt a töketlenkedő, még zöldfülű karaktert. Anne Bancroft is baromi jól játssza el a szerepét. Nem is tudom hányszor láttam. A főcímdalt pedig nagyon jól eltalálták hozzá. Amikor meghallom azt a számot eszembe jut a filmből jó néhány fura jelenet. A vége az meg pláne szerintem óriási! Különleges darab! Fiúknak szerintem a megtekintése ajánlott!

2014-01-05 19:52:29 somogyireka (4) #31

Bambaság nekem sem jutott eszembe.Inkább az, hogy hirtelen leesett neki, ezzel a fő probléma, amin végül is a film az elején "táncolni kezdett" , hogy mit is kezdjen az életével nincsen éppen megoldva..sőt..

a zenét én is nagyon szeretem

előzmény: Kalevala (#30)

2014-01-05 17:47:11 Kalevala (4) #30

Amikor fiatalon néztem meg először a filmet, úgy láttam, hogy
Benjamin bambán mered maga elé a buszban. De most úgy látom, ez nem bambaság, hanem a vég felismerése, eddigi élete vége és valaminek a kezdete, amit nem ismer, amit még maga sem tud felmérni és ezért zavarba ejtő.

2014-01-05 17:29:18 Xuja (5) #29

Szerintem meg zseniális a befejezés, persze ez köszönhető Szájmonnak és Gerfánkölnek is. :)

2014-01-05 16:28:47 csabaga (5) #28

Tényleg összecsapott,főképen az addigiakhoz képest.A kereszt felesleges,szinte kínos.
A buszban ülésről nem vonok le mélyebb következtetéseket.

Két ember,akik magukat valamiféle lázadó hősnek gondolják.

előzmény: somogyireka (#27)

2014-01-04 23:10:47 somogyireka (4) #27

Na jó,megenyhültem a végét illetően, főleg ha arra gondolok, ahogy a buszban ülnek már olyanok, mint két idegen,akik már csak az utasoknak adják elő a szerelmet.A film vége a szerelem vége is.Így mégsem olyan banálisan humoros a befejezés.A happy endeket én meg amúgy sem szeretem

2014-01-04 22:00:32 somogyireka (4) #26

Jaj de jólesett nézni a film elejét, csináltam közben egy kis szünetet, s alig vártam, hogy láthassam őket újra..ritka az ilyen, amikor ennyire élvezem nézni a színészi játékot, tetszik a történet, szó szerint szórakoztat..aztán a vége összecsapott és nekem nagy zuhanás. Teljesen érdektelenné vált, humor(vagy mi ez..) ide vagy oda..

a kereszttel hadonászás ott a templomban is biztos valami jelképes, na jó, azért kb megfejtem..na az meg egyenesen kínos, a film egészéhez képest

2013-12-22 23:10:19 azay (5) #25

Sokadszorra néztem végig, s még mindig nagyon-nagyon tetszik. Lehet-e jobbat mondani egy filmről? Csak egyetlen dologban változott meg a véleményem, amióta először láttam (Szikra mozi, elmúlt évezred): most már jobban értem - és szeretem - Mrs.Robinson-t.

2012-12-16 22:33:55 ChrisAdam (5) #24

És persze nem felejtkezek el a gyönyörű Katherine Rossról... :)

2012-12-16 22:32:42 ChrisAdam (5) #23

Mike Nichols szenzációsan tud rendezni, kiváló operatőrrel és vágóval. Na persze a film nem csak ezért zseniális, hisz felvonultat egy rakat remek karaktert. Dustin Hoffman eszméletlen jót alakít, Mrs. Robinsont pedig nem lehet kellően utálni. Jó érzésű, kellemes film, amely néhány snitt erejéig jól megnymja a gyomrot.
90% A vége előtt kicsit - talán pár percre - szétesik a film, ezért csak gyenge ötös.

2011-09-24 13:59:12 slawter (5) #22

Nemhiába vígjáték is, vagy mi a szösz..

előzmény: -senki- (#19)

2011-07-23 12:49:15 Bruce94 (5) #21

Első nézésre azt mondanám, hogy a 60-as évek egyik gyöngyszeme, és ezen túl egyik legjobb filmje is. Dustin Hoffman az egyik kedvenc színészem, bármiben látom szenzációs, vagy közel van a szenzációshoz és ez nincs másként első híres filmjében. Anne Bancroft azonban tényleg jobb, egy ilyen szerephez azért kellett tehetség, és ő ezzel rendelkezik, KAthreine Ros pedig jól teljesít a mellékszerepében. Szerintem sem vígjáték, van néhány komikusabb pillanata, de inkább romantikus film, vagy dráma. Amúgy nem tudom mennyire volt botrány a filmből, hiszen a története, tehát hogy egy idősebb nő elcsábít egy jóval fiatalabb srácot,azért akkoriban eléggé merész húzás volt, legalább is szerintem.
A befejezésért pedig külön piros pont, hiszen ugyanhappy enddel zárul, de nem éppen a szokványos fajtából.

10/10

2011-04-25 16:55:55 csabaga (5) #20

Valaki írta is,ha a John és Mary kap egy ilyen jó zenét és ez a film nem,talán azt ismerik jobban.

előzmény: BonnyJohnny (#18)

2011-04-24 21:18:59 -senki- (4) #19

Az eleje dráma, megfogott, a végére egyre komikusabb, ott kevésbé.

2011-03-08 00:18:09 BonnyJohnny (4) #18

Szerintem is túlértékelt film... egy kicsit. Mike Nichols rendezői oscarját inkább tulajdonítom a Who's Afraid of Virgina Woolfért cserébe kapott kompenzációnak, és az In the Heat of the Night-al való megosztásnak. Nevezetesen, hogy ez kapta a rendezésért a díjat, az meg a fődíjat. Mondom ezt annak ellenére, hogy ennek a filmnek tényleg nagyszerű rendezése van, ami nemcsak a jeleneteken, de a színészvezetésen is látható, és mesteri fényképezés társul hozzá. Romantikus történethez képest feszes forgatókönyve: a történet sosem toporog egy helyben, mindig valami új következik, nagyszerű karakterek kiváló helyzetei követik egymást. Remekül ábrázolja a nyárspolgári létet, a diploma utáni kilátástalanságot is. A színészek, Bancroft, Hoffman és Ross mind remekelnek, de közülük egyértelműen Anne Bancroft a legjobb, igaz, a szerep is igen hálás alakítást tesz lehetővé. A film legnagyobb erőssége azonban még a felsorolt kiválóságok ellenére is egyértelműen a zene. Simon és Garfunkel dallamai örök értéket képviselnek. De, ha valami még nagyobb erénye a filmnek, az az előbb felsorolt dolgok összességéből és remek összhangjából adódó elragadó hangulat. Meg kell mondanom, engem megvett kilóra. Az ilyen kiszámíthatatlanságok okozzák a szubjektív véleményeket. :)
Amellett talán ez a film az alapja a tinivígjátékoknak, amik bár eléggé elfajultak, jut nekik szelet a filmkultúrában... ilyetén formán ez egy korszakalkotó filmek is felfogható.
Ja, és szerintem határozottan vígjáték... csak nem olyan harsány.

2010-11-16 08:50:58 sleepingdancer (3) #17

Valóban van benne egy szatirikus vonulat, de igazából azt hiszem, elég vegyes műfajú film, persze szerethető, és most az osztályzásnál kicsit szigorú voltam. Egyébként éppen azért néztem meg, mert keresek egy filmklubra egy vérbeli társadalmi-politikai szatírát, ami igazán erős film , olyasmit, mint a Tűz van, babám, Fellinitől a Zenekari próba (már ha az szatírának tekinthető) vagy az újabbak közól a California Dreamin' - de még nem találtam meg az igazit. Szívesen fogadok ötleteket!

előzmény: JeszKar (#16)

2010-11-16 07:18:15 JeszKar (4) #16

Mivel a film műfaja szatíra, nem véletlen, hogy kicsit ostobácska mesének érzi a néző :)

előzmény: sleepingdancer (#15)

2010-11-16 00:45:17 sleepingdancer (3) #15

Zavarban vagyok, ugyanis egyrészt egy ostobácska mese, viszont mégiscsak olyan ravaszul és hatásosan van összerakva (feszültségteremtés és -oldás, vágások, zene, színészi munka, képi erő, szimbólumok), hogy végül is emlékezetes filmmé válik.

2010-10-17 17:56:07 Gasz András (4) #14

Diploma előtt:

Fiatalság bolondság már megint... Mondhatnánk. Ez a film elég érdekesen hatott rám, a téma lehetett volna egyszerű akár mint egy Amerikai Pite no, de milyen jó hogy nem lett. A rendező és a nagyszerű operatőr nagyon jól használta ki tudását. Ötletes kameramozgások teszik színesebbé a filmet, ötletesek a víziók és álmok megvalósítása is. Hoffmann mesteri ismét pedig én nem nagyon kedveltem annó a színészi játékát stílusát úgy általában. Kalapot kell emeljek itt most. A film történései egyrészt a felnőtté válás rögös nehéz útját, másrészt egy félénk archeatípus fiú furcsa módon való férfivá avatását mutatják megspékelve egy kis igazi néhol már-már valótlannak tűnő szerelmi történettel. A filmzene mesteri lett nagyon hangulatos és a szöveg is illik pl a Mrs Robinson c. egyébként nem Beatlesé a számok nagy része a film allatt?
Katharine Ross karaktere szerethető édes kis fiatal lány, Bennel a néző szinte már akarja hogy jöjjenek már végre össze. míg az anyja, a számomra is undok és gátlástalan, rosszmájú Mrs. Robinson karaktere pedig ennek ellentettje. Alig vártam már hogy menjenek széjjel valahogy Bennel egyáltalán nem illetek egymáshoz.
A hiteltelenebb jelenteket és a film végét viszont negatívan értékelném mivel nem illetek a film összképébe szerintem. A vége pedig egyenesen vérlázítóan fáj, hogy miért kellett elvágni a film végét most mi lett a néző által agyonizgult sikeres összejövetel után? Házasság vagy búskomor börtönélet? Plusz elég valótlanul is hatott a gyors félig meddig happy end a film végére.
Összességében egy emlékezetes filmet láthattam, amely picit felidézte a nézők életének kivirágzását is, persze Mrs Robinson nélkül. :D

85%

2010-08-30 16:39:18 Il Matto (5) #13

Érdekesnek találtam ezen az oldalon a Sonny nevű felhasználó elemzését: [link]

2010-07-27 09:14:01 zsuzso (3) #12

nekem csalódás volt, dustin hoffmann nagyszerű, a zene is, de én kicsit elnagyoltnak éreztem a végét.

2010-04-11 08:57:44 critixx (5) #11

Igen, és itt nem idegesítő a gyakori variózás, mint sok más korabeli filmben (Visconti: Halál Velencében...). Ötletesek a megoldások. Ügyes ez a Robert Surtees. Főleg azt tekintve, hogy 61 éves volt, mikor a film készült, és még a '40-es években tanulta a mesterséget. Ehhez képest az egész film olyan, mintha egy innovatív, fiatal operatőr munkája volna.

előzmény: mchn (#10)

2010-04-11 08:36:33 mchn (5) #10

Fantasztikus. Foleg az operatori munka elkepesztoen otletes.

2010-03-05 19:58:57 acidphase (5) #9

most masodjara elegge megerintett a film...

[link]

2010-02-18 23:47:30 Hannibal Lecter (4) #8

Élvezetes és őszinte társadalmi dráma a boldog '60-as évek szőnyeg alá söpört nyárspolgári disznóóláról, meg úgy egyáltalán a felnőtté válás göröngyös útjáról. Hoffman kiváló alakítást nyújt, és persze Bancroft sem marad el mögötte. Az egészet az esküvői jelenet tetőzi be, ami egész egyszerűen frenetikus. Bár végkimenetele kissé hiteltelen.

2009-04-03 22:51:45 VVega (5) #7

Ugyan, ugyan. Minden elemében jócskán átlagon felüli alkotás. Érdekes, izgalmas sztori, remek zenék, nagyszerű alakítások, fantasztikus hangulat. Az egyik legjobb film az ártatlanság elvesztéséről (nálam konkrétan a legjobb, a Kockázatos üzlettel holtversenyben:).

2009-04-03 21:59:58 fanatic57 (3) #6

Átlagos film átlagos sztori.Szerintem is túlértékelt.A zene valóban kellemes és Hoffmann ügyesen bukdácsol benne.

2008-07-19 14:00:56 hattori (5) #5

helló, a képek közé odakerült a True Romance olasz(?)
plakátja!

2007-08-22 10:40:35 Semprini (4) #4

Biztos, hogy ezt ide szántad? Ez vígjáték?! Nem tudom, én még csak el se mosolyodtam rajta egyszer sem...:-P

előzmény: oscarmániás (#3)

2007-08-22 09:44:27 oscarmániás (5) #3

ezt a vigjátékot nem lehet kihagyni mindenkinek kötelező

2007-08-19 00:04:37 Jereváni Rádió (5) #2

És még a Wayne világában is felidézték a híres esküvői jelenetet...:)

előzmény: Semprini (#1)

2007-08-18 23:33:30 Semprini (4) #1

Erről a filmről még senki nem írt véleményt? Pedig gyakran leadják a tévében mint igazi nagy klasszikust. Talán kissé túl is van értékelve, mint film, de a zenéje annyira tetszik, hogy sosem tudok ellenállni neki, hogy megnézzem, amikor a tévében adják. De maga a film nekem sem tartozik a kedvenceim közé, az Anne Bancroft által alakított Mrs. Robinson pedig minden idők egyik legellenszenvesebb filmes női karaktere -legalábbis számomra-, és ebben nagy szerepe van a szinkronhangjának is. Dustin Hoffmann játéka viszont már itt is nagyon jó, és ha az összhatást nézzük, egy átlagosan jó film a végeredmény.
Na de a zenéje! Simon és Garfunkel dalai, már csak azokért is érdemes újra meg újra megnézni!

70%