Victor Vance

Tapasztalat: 1473 film
Kompetencia: 1 film
Súly: 1498
Regisztráció: 2009. július 21. (14 év, 8 hónap)
Kedvencnek jelölték: 22 user

Demográfiai adatok

Nem: férfi
Születési év: nem publikus
Lakhely: nem publikus

Legutóbbi szavazatok

Film Szavazat Mikor Átlag
The Legend of Tarzan
Tarzan legendája
4 2016-09-17 2,5
(235)
The Man from U.N.C.L.E.
Az U.N.C.L.E. embere
4 2015-08-31 3,6
(569)
Cop Car
Rendőrautó
4 2015-08-21 3,5
(124)
Fantastic Four
Fantasztikus Négyes
3 2015-08-21 2,1
(207)
Donnie Brasco
Fedőneve: Donnie Brasco
4 2015-08-18 4,1
(804)
The Mechanic
Mestergyilkos
4 2015-08-09 3,6
(68)
Chato's Land
Chato földje
4 2015-08-09 3,7
(86)
Mission: Impossible - Rogue Nation
Mission: Impossible: Titkos nemzet
4 2015-08-09 3,5
(508)
Broken Arrow
Rés a pajzson
4 2015-08-03 3,1
(415)
John Wick
 
4 2015-07-31 3,4
(690)

Összes szavazat...

Legutóbbi kommentek

2013-11-22 00:41:29 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5347

[link]

Eddig is bíztam David Ayer-ben, de ezt látva továbbra sincs okom kételkedni. Schwarzi mostmár végre tényleg, úgy istenigazából oda fog csapni.

2013-09-06 12:10:09 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5264

Ez a RoboCop trailer valami borzasztó lett. Nem írom le előre a filmet, de amit eddig láttam belőle, hát... közelébe sincs az eredetinek, és teljesen mű hatást kelt. Bízom benne, hogy a végeredmény legalább korrekt lesz.

2013-09-03 00:55:58 Flashdance (1983) Victor Vance (4) #10

A ’80-as évek egyik legfontosabb filmje, a korszak minden bájával, stílusával, és naivságával felvértezve. Voltaképp a sztori nem nagy durranás, teljesen kiszámítható, mint ahogy a forgatókönyvet sem szőtték túl csavarosra, de a feeling eladja az egészet. A halhatatlan slágerek, melyeket még ma is büszkén játszanak a rádiók remekül megteremtik az alapot, a táncok pedig hajmeresztőek, és remekül megkoreografáltak.
A film annak ellenére, hogy akkor még ismeretlen színészek játszottak benne, pofátlanul nagy siker lett, pedig nem sokban különbözik a társaitól, a történet ott is csak afféle körítés volt, amely a remek mozdulatokat, koreográfiákat színesítette még jobban. Jeleneteit még ma is emlegetik bizonyos körökben, és a média szereti megidézni, minden bárgyúsága ellenére klasszikus lett, a kötelező sziruppal, sikertörténettel, amerikai álommal, és még megannyi klisével együtt.
Az alkotás szemére vethető, hogy időnként túl gyors, sok szálat elkezd, ám út közben elvarratlanul hagy, meglepően gyors a tempója, a legutolsó táncot pedig egy legyintés hosszúságával zavarják le. Lehet hogy nem egy filmművészeti mestermű, de van hangulata, Jennifer Beals pedig akkoriban a legszexisebb nők közé tartozott. Classic.

Ha nagyon szőrös szívű akarnék lenni, akkor a legkevésbé sem mondanám rá, hogy jó film. De egy idő után annyira elkapott a ritmusa, hogy magamban dúdoltam a klasszikus, zúzós dalokat, átéreztem a tartalmukat, megjött az a bizonyos hangulat, életérzés, amit a rockzene képvisel. Scorpions, Twisted Sisters, Poison, Def Leppard, s még sorolhatnám, rengeteg ütős szerzemény, nem ciki meghallgatni egymás után százszor, és bár a színészek éneklés szempontjából nincsenek mindig a helyzet magaslatán, de még így is élvezet hallgatni, számomra itt el lett adva a film, na meg a dalszövegek köré épített helyzetek, jelenetek is ügyesen voltak megoldva.
A ’80-as éveket a rendező viszont nem érezte igazán, bután, ostobán, giccsesen lett megidézve, és talán nem volt a legszerencsésebb dolog a sztorit egy szerelmespár köré szőni. A show-t nem is a fiatal titánok, hanem a veterán motorosok nyúlják le, legfőképp Tom Cruise, aki egy az egyben Axl Rose, tökéletesen átérezte a karaktert, sokan utálják, de el kell ismerni, tud ő, ha akar. Zeta-Jones, és GIamatti hajlamos néha túljátszani a szerepét, de ők is igazi tűzzel keltették életre a figurákat, Baldwin bebizonyította, hogy nem tévesztett szakmát, ráfért volna még egy-két énekóra. A film tónusa néha olyan, mintha nem is inkább a korszak megidézésére, de annak parodizálására esküdött volna fel, de többnyire jól jelenítették meg az akkori állapotokat a zeneiparban, még ha néha el is túlozzák a poén érdekében. A négy srác láttán akaratlanul is beugrik a New Kids on the Block, és a többi fiúbanda, amik néhány kritikus szerint bizony szépen ki is nyírták azt a fajta rock-ot, és életérzést, amit a moziban látunk.
A film nem igazán tudja eldönteni, hogy mi akar lenni, néha szatíra, időnként paródia, de a nevetségesen túlírt karakterek miatt összességében egyáltalán nem akarja magát komolyan venni, és ez néha előnyére is válik. Ennek ellenére piszkosul élveztem, és elkapott a sodrása, ennek a cukormázas, giccses, sántító múltidézésnek, de a rengeteg örökzöld sláger, na meg a feeling miatt nekem sikerült eladni.

2013-08-26 02:07:05 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5229








Úgy látszik a régi akciósztárok második aranykora kezd lassan véget érni. Persze a bevételi mutatók biztosabbak ebben, de már az Expendables második felvonásán, és Stallone jelenlegi munkáján is érződik, az amúgy pocsék múltidézésen kívül nem sokat tud adni – csak lapos karaktereket, és egy unalmas, buta sztorit. A Fejlövés egyébként csak Sly miatt működik, de az ő szerepe is olyan érdektelen, mint talán még soha karrierje során. Színészetileg sem kell nagyon megerőltetni magát, ami miatt nincs meg benne az a tűz, ami az új filmjeit emlékezetessé tette, hiányzik belőle a szív és a lélek, meg még kitudja mi.
Akciójelenetek közül talán az utolsó baltás viszi a prímet, másikra nem is nagyon lehet emlékezni, sótlan az egész, de szerencsére a buddy-szálat nem erőltették túl, a ritkán elcsepegtetett poénok működnek. Walter Hill sem olyan már, mint régen, sőt, ez a munkája csak ront az imidzsén, a lapos végeredményt látva mintha nem is lett volna olyan idő, amikor ez az ember klasszikusokat rendezett. Viszont a stílusa ugyanakkor itt is tetten érhető, régivágású mozi, csak sajnos ez 2013-ban már nagyon kevés, és a lehetőséget is elveszi, hogy sikeres legyen.
Egynek azért elmegy, de az a retro érzés, ami megvolt Sly korábbi filmjeiben, és ami megvan az új Arnie-kalandban, itt az alig észrevehető.

2013-08-17 00:28:55 The Missing (2003) / Az eltűntek Victor Vance (3) #11

Ennyi jó színésszel csak jó filmet lehet csinálni – gondolná a néző. Az az igazság, hogy a mozi valóban nem rossz, viszont a jótól kissé távol áll. Ron Howard ügyesen ágyaz meg a karaktereknek, Tommy Lee Jones magányos, nyughatatlan lelkű indiánként telitalálat (az ilyen figurák amúgyis fekszenek neki), Cate Blanchett kemény anyaként nem rossz, ahogyan az indián boszorkány sem, sőt, talán ő marad a legemlékezetesebb a szereplők közül.
Az alakításokon kívül más pozitívuma alig van a mozinak: talán a jó operatőri munka, a gyönyörű képek, amelyek nemcsak a hangulatot emelik, de már-már ihletet adnak a nézőnek, Howard jól érzékelteti ennek a vidéknek a vadságát, és az akkor uralkodó állapotokat. A csipetnyi misztikum is jól illeszkedik ebbe a világba, ugyanakkor néhol nem sikerül eltalálni az arányokat – vagy túl kevés a természetfeletti színezet, vagy túl sok. A kellő misztikusság nélkül azonban ez csak egy teljesen átlagos történet, amelyben se fordulat, se magvas gondolatok, se semmi olyan mondanivaló, ami kiemelhetné a középszerűségből.
Ráadásul a játékidő indokolatlanul hosszú, ami azt eredményezi, hogy a cselekmény ellaposodik, unalmas lesz, és így elmarad a feszültség is, amely körülvenné a végső összecsapást – az akciójeleneteket ugyan nem érheti rossz szó. A hangulatánál fogva sokkal jobb western lehetett volna ez. Néha kellően merész és brutális is tud lenni, de ez kevés, valahogy az az érzés marad meg a nézőben, hogy a rendező nem volt elég tökös ehhez a feladathoz. Ezek nélkül azonban a film sem lett az.

2013-08-13 00:47:51 [Hamarosan a mozikban!] Victor Vance #5194

Én még ennyi melléfogás után is bízom Cage-ben. Talán végre megint elkezd jó filmekben játszani. A Joe is érdekesen hangzik([link]).

előzmény: Ninety-Four (#5193)

Clint papa rengeteg emlékezete és klasszikus filmet hozott össze – ez nem tartozik közéjük. Voltaképp egyáltalán nem meglepő, hogy mára alig emlékszik rá valaki, jó indulattal is csak erős közepes a mozi. Vígjátékként néha működik, sikerült a forgatókönyvbe belecsempészni egy-két poént, amik jórészben Eastwood-tól származnak, ő a szokásos keményfiút hozza, bár időnként majdnem elripacskodja a szerepét, és ami a mellékszereplőket illeti, nekik sikerült is.
A szerepében mindenki röhej, vagy idegesítő, a főgenya kész karikatúra, így a humoros jelenetek, amelyek alapjáraton tényleg viccesek lennének, ha jól adnák őket elő, nem működnek. Ráadásul mind ezt két órában tolják a néző arcába, túl sok egy ilyen filmnek, a cselekmény a fő száltól feleslegesen különböző mellékvágányokra terelődik – csak azért, hogy így görcsösen előre tudják gördíteni a sztorit. A feeling, ami a ’80-as évekre jellemző, persze megvan, ahogy a road movie-érzet, és a kietlen amerikai tájak, retro verdák, és füstös kocsmák, de hadd ne kelljen megszámolni hány másik mozi rendelkezik ugyanezekkel az elemekkel, és százszor jobbak is, mint a tárgyalt film.
A mozi jobb pillanataiban azért képes elszórakoztatni, de összegezve egy túljáratott, erőltetett poénokkal rendelkező munka, amely ráadásul még indokolatlanul hosszú is, és ezért a közepére ellaposodik. A végkifejlet viszont katasztrófa, nyitva hagyja a sztorit, de a sunyi módon. Ugyanis Eastwood-tól elvárható lett volna, hogy legalább néhány embert a másvilágra küld, ha más nem, legalább a teljesen sótlan, parodisztikus főgonoszt. Erre lezárásként kapunk egy korrekten megrendezett autósüldözést, de ez kevés – tekintve hogy megnézése után gondolkodni kell, hogy volt-e egyáltalán akciójelenet a filmben. Jobb rendezővel és forgatókönyvvel kilehetett volna ebből hozni egy remek kis mozit, hiszen Eastwood jelenléte már maga azt jelenthetné, hogy egy kemény beszólásokkal teli ütős alkotást kapunk, ez a Rózsaszín Cadillac esetében nem igaz.

Clint papa egyik közepes munkája, amely ugyan vállalható, képes szórakoztatni, le is köti az embert, ugyanakkor sok újat, és frisset nem nagyon visz bele a műfajba. A történet egysíkú, a szereplők A pontból B-be való eljutása sok izgalmat rejt magában, voltaképp a film nem is indul rosszul, de a közepétől fokozottan esik a színvonal. Ettől függetlenül megvannak benne az olyan elemek, melyek a szokásos Eastwood krimikre jellemzőek, tökös (viszont borzasztó közhelyes) zsarufigura, a kemény férfi, ütős beszólások, vicces egysorosok, bunyó, igazságszolgáltatás.
Az öreg a szokásos szerepkört hozza, a pillantásával képes ölni, az akciójelenet megrendezése esetében azonban nem volt a helyzet magaslatán. Látványosnak látványos azonban hiteltelen, és komolytalan, a helikopteres üldözéskor is meg-megvillan ebből a „gagyiságból”, de igazán a végső buszos akciónál nyer értelmet a közepes megvalósítás, a remek kezdés, és a vállalható továbbszövés után a lezárás gyengére, és összecsapottra sikerült. A hangulatot azonban Eastwood jól belőtte, az alkotás hemzseg a western áthallásoktól, és a buddy-feeling bevitele is a mozi jobb megoldásai közé tartozik.
Láttunk már ilyet egy párszor, Eastwood is csinált már jobb filmet, de rajongóknak természetesen ajánlott a megtekintése, klasszikus nem lesz belőle, de néhol piszok élvezetes, és Clint kőkemény, mint mindig.

Összes komment...