Tapasztalat: 2798 film
Kompetencia: 16 film
Súly: 3198
Regisztráció: 2010. augusztus 12. (13 év, 7 hónap)
Kedvencnek jelölték: 127 user
Bemutatkozás
Klasszikus ízlésűnek mondom magam, egyúttal avantgárdrajongó vagyok. Aztán giallo, realizmus, lélektani horror, ontológia, mítosz, egzisztencializmus, irodalom, politikatudományok, színház, alkotásesztétika, művészetelmélet, filozófia, lélektan, abszurd, groteszk, szürreális, Ghibli. Taszítanak, alig is láttam életrajzi, zenés vagy sportfilmet. Kerülöm a populista, szemét vígjátékokat is.
És írok: selfdiscourse.blogspot.com
Kedvencek
Rendezők: Akira Kurosawa, Andrei Tarkovsky, Andrey Zvyagintsev, Andrzej Zulawski, David Lynch, Lars von Trier, Miyazaki Hayao, Stanley Kubrick
Színészek: Alain Delon, Carey Mulligan, Choi Min-sik, Edward Norton, Ingrid Thulin, James McAvoy, Jodie Foster, Joel Edgerton, Julianne Moore, Kirsten Dunst, Roberto Benigni, Zlatko Buric
Műfajok: dráma, horror, sci-fi, szatíra
Országok: dél-koreai, japán, olasz, orosz, svéd
Korszakok: kokazsroK
Demográfiai adatok
Nem:
férfi
Születési év:
1985
Lakhely:
Cantsee City, nilboG Tartomány
Legutóbbi szavazatok
Film | Szavazat | Mikor | Átlag |
---|---|---|---|
Les gardiennes de la planète Bálnák: A bolygó őrei |
4 | 2024-03-17 | ? (2) |
Sennen joyu Millennium Actress |
5 | 2024-03-08 | 4,2 (86) |
Alien: Covenant - Prologue: The Crossing |
3 | 2024-03-07 | 3,1 (29) |
Majdnem menyasszony |
3 | 2024-02-12 | ? (5) |
Kimitachi wa dô ikiru ka A fiú és a szürke gém |
5 | 2024-02-08 | 4,2 (73) |
Beverly Hills Cop Beverly Hills-i zsaru |
3 | 2024-02-05 | 3,8 (876) |
Transformers: Rise of the Beasts Transformers: A fenevadak kora |
2 | 2024-02-04 | 2,4 (79) |
Creepshow Creepshow - A rémmesék könyve |
4 | 2024-01-09 | 3,2 (109) |
Aus dem Leben der Marionetten Jelenetek a bábuk életéből |
4 | 2023-12-30 | 4,2 (89) |
Smile Mosolyogj |
3 | 2023-12-21 | 3,2 (181) |
Legutóbbi kommentek
Igaz, a kt szerint - tehát szerintünk - van neki ettől legalább 7-8 jobb filmje. :)
előzmény: sa22 (#80)
Ennyi életbölcsességet egyetlen filmben sem lehet ilyen tömören, nyolcvanpárpercben összefoglalni.
Ehhez már egy anime kell. Kon Satoshitól.
Ez egy hiánypótló alkotás, amely végre nem a szerelembe érkezésről szól, hanem az ahhoz tartó úton levésről. Ami - nem kizárt, hogy - a szerelem legszebb része.
Oidipuszt néztem a Radnótiban. Egy bravúros casting mellett bizonyosodhattam meg újra arról, hogy a klasszikus - ha jól nyúlnak hozzá, mint itt is - mindig aktuális. Több ezer éves, és ellentmondást nem tűrően friss. A vége pedig - hiába tudjuk cselekmény szinten, mi az - hatalmasat üt. Képileg is a vége a csúcs, szerintem örökre beégett. Ez kátés mércével olyan fellinis, amolyan nyolc és fél. Ajánlom.
Az nem gond, ellenben kifejezetten szép dolog, hovatovább szinte áldás, hogy filmekről máshogy gondolkodhatunk és szerencsére máshogy is gondolkodunk.
Ha tényleg ez nyeri a Vapitit, talán még nincs veszve az emberiség.
A legutóbbi, a Szél támad egy sokkal konvencionálisabb alkotás, ahhoz képest ebben százszor több a varázslat. A Chihirohoz áll közelebb házon belül. Magyarán nyoma sincs semmiféle öregkori derékbántalomnak, nyikorgó ízületeknek, elnehezülésnek. A film friss, üde és eredeti. Igazi nagyvászon-élmény volt. Nem mintha a Szél támad nem lenne fantasztikus film, de ez miyazakisabb.
Mondanám, hogy ez a sorozat legrosszabb darabja, de már az egész összemosódott egy nagy rakás... szóval, az egyes részek együtt olyanok, mint a barna 50 árnyalata.
2018-ban, Ingmar Bergman születésének 100. évfordulóján a Dollár Papa Gyermekei társulat fogta magát, és csinált egy egyalkalmas felolvasóestet a Rítusból. Sajnos nem voltam ott. Feltételezem, nem lehetett rossz, mert a társulat azóta azzal (is) foglalkozik, hogy Bergman-filmeket adaptál színpadra. Egy fórumtársunkkal volt szerencsém a Suttogások, sikolyok című Bergman-filmet egy budapesti színház, az Örkény kamaratermében megtekintenem néhány hónap előtt. Azt hiszem, egyetértettünk abban, hogy az anyag a vásznon erősebb volt (kt-s értelemben véve zseniális), nem következtetvén ebből azt, hogy a színdarab rossz lenne. (A darab kt-s értelemben véve stabil jó volt.) Ma este ugyanez a társulat ugyanott a Jelenetek a bábuk életéből című Bergman-filmet játszotta színpadon, parádés szereposztással. Ma egy olyan barátommal voltam, akiért - azért, hogy fórumtag legyen - közel tíz éve küzdök, (és nem adtam fel, tudom, hogy sikerülni fog. Sokan nyernénk vele. Sokat.) Ma fordítva volt, ma azt a megállapítást tettük, hogy ez a darab a színpadon erősebb. A filmre négyest adtam. A színdarabra ötöst adok, kétszer aláhúzva, de nem úgy, hogy ötös alá-alá, hanem úgy, hogy ötös, kikezdhetetlenül.
Nem járok olyan gyakran színházba, amennyire utóbbi két kommentem okán (tévesen) következtetni lehetne, de ha az előbbi kommentem darabját jó szívvel javasoltam megtekintésre, ezt eggyel határozottabban. Legyen olyan szerencsénk, hogy a Dollár Papa Gyermekei nem hagy fel tevékenységével, és folytatja a Bergman-filmek színpadravitelét! Pár perce keresem a megfelelően cicomás jelzőket, de akkor vagyok a legobjektívebb, ha - első ránézésre közönségesen - azt írom, hogy az elmúlt évek egyik legjobb darabját láttam ma este. Aki ha nem találna maga mellé társat a megtekintésre, nyitott vagyok egy második körre. Jelezzetek.
... és éjen Bergman, éljen a Dollár Papa Gyermekei, és éljen a film és a színház!
Ma végre megnéztem a 40 éve Kernnel futó darabot, a Játszd újra, Sam-et!
Több mint 500 előadás után is teltház. Mint teljesítmény felfoghatatlan.
Ahogy a filmre, úgy a darabra is négyest adnék szívem szerint.
Mindenképpen megtekintésére érdemes.
Nagyon szép felvételek. Olyan jó nézni őket a vásznon, szemet kápráztató! Film minőségében nem ér fel a csúcsra, de összességében nagyon megéri.