A nap filmje

Bringing Up Baby (1938)

Bringing Up Baby
Párducbébi
(Howard Hawks)
amerikai szerelmi történet, vígjáték

Katharine Hepburn rendkívül sokféle szerepet alakított mind a színpadon, mind a filmvásznon. Drámai erővel formálta meg az irodalom nagy klasszikusainak nőalakjait, de szívesen komédiázott is. Hogy mennyire értett a humor nyelvén, arra bizonyíték ez a fergeteges vígjáték, ahol Cary Grant oldalán egy mindenre elszánt dollárhercegnőt alakít, aki rámenősségével, kitartásával felülkerekedik minden nehézségen, s mint egy nősténytigris harcol azért a férfiért, akit szenvedélyesen szeret. A képtelenebbnél képtelenebb helyzeteket csak fokozza egy valódi leopárd feltűnése.


Aktuális közkérdés

Szerinted melyik egykor szebb napokat is megélt akciósztár mellőzése a legmeglebőbb az The Expendables trilógiából?

A nap toplistája

Amit bármikor meg tudok nézni...
2009-07-04 hogyi

Film Átlag Megjegyzés
Maverick (1994)
Maverick - Halálos póker
4.0
(677)
A western és a vígjáték fordulatokban gazdag elegye, szenzációs szereposztással. (Gyakorlatilag az egyetlen általam is kedvelt vadnyugati történet.)
Forrest Gump (1994)
 
4.6
(1886)
Hihetetlenül lélekemelő film, mely sokkal komolyabb, mint amennyire annak tűnik.
The Lord of the Rings: The Return of the King (2003)
A Gyűrűk Ura: A király visszatér
4.1
(1527)
Csak nagy lélegzetvétele (directors cut) miatt szorul a lista végére, de be kell vallanom, hogy egy év sem telhet el Gyűrűk Ura maraton nélkül. A trilógiából ez a kedvenc darabom.

Buzz

2015-09-04 11:58:10 Road to Perdition Calavera (?) #32

szerintem jó.
mondjuk én nagoyn szeretem az ilyen korban játszódó filmeket, az ehhez hasonló témájú filmeket.
a zene kiváló, a színészek jók, Sam Mendes filmjei pedig jó hangulatúak, mint ez is.
sajnálom, hogy sokan ennyire lehúzták, hogy álmukban se jöjjön elő újra és hasonlók

2015-09-04 11:56:15 Nothing But the Truth blazserbozso (4) #2

Jól meg volt csinálva, érdekes volt, kevéssé mozgalmas, de azért egész izgalmas volt, hogy hogyan próbálja megvédeni magát és semmi áron nem kiadni a forrását, akitől az infót szerezte.
Az egészben 3 dolog sántít.
1. Hogyan nem készült arra, hogy ebből óriási perpartvar lesz, tudnia kellett, mibe nyúl bele és hogy ezzel hatalmas gázt csinál. Ehhez képest úgy tűnt, váratlanul érte, hogy cserébe igyekeznek teljesen tönkretenni.
2. Egy anya, aki 6 évet börtönben tölt és ezalatt a gyereke jóformán felnő anélkül, hogy látná - rezeg a léc, nekem nem hiteles egy ilyen anya, aki inkább a Pulitzer díjat választja. Tudom, van olyan anya is, aki árvaházba adja a gyerekét, de akkor ezt ki kellett volna domborítani, hogy ez egy ilyen lelkű ember, nem pedig egy hős, az erkölcs és tisztesség harcosa.
3. A vége szörnyű volt, kiderült, hogy a forrása egy kislány volt, ezt a kislányt védte az egész film alatt azzal, hogy nem adta ki. Ez kétszeresen is hülyeség: egyrészt egy kislány szavára hogyan írhat egy súlyos leleplező cikket, aminek hatására tönkremegy egy másik ember élete. (Sőt, végül ténylegesen bele is hal az illető!) Másrészt miért védelmezte annyira a forrását, amikor egy kisgyerek nem büntethető?! Mit csinálnak vele? Bebörtönzik? Halálra kínozzák?
Ezek komolyan lehoztak a film élvezetéről, de még ezzel együtt is nézhető mozi volt.

Kötelező megnézni. :)

link

2015-09-04 08:50:03 The Thing Calavera (?) #167

nagy reményekkel indultam neki, felirattal, HD, minden. Kurt Russel?mint az állat!
nézem, "huhh ez nagyon zsír, na végre" megy-megy a dolog, de sajnos amikor a kutya feje négy irányba szétnyílik és mindenféle piros fonalak kezdenek ideoda menni meg "belek" (értsd több összefont fonál), akkor úgy döntöttem, hogy ilyen gagyiságot nem nézek tovább, időpocsékolás. Bizonyosan az beszél belőlem, hogy az Alien-t már annyiszor láttam az elmúlt 15évben és nézem meg most is többször, hogy ez az olcsó, úgytűnő: "nem értenek hozzá" film sajnos nem állta ki az idő próbáját és elbukott valamikor....amikor is jött a remake, ami homlokegyenest azonnal fel is hagy a hagyománnyal miszerint nem szerepel nő a filmben, hát az első név, Mary Elisabeth Winstead...szóval köszi, az elavult filmről, na húzzunk le egy kis pénzt, mert hát "fogok venni kenyeret, meg még....iphone-t" (Belga - Lottó)

szóval, tudom, hogy itt most nagy megkövezés lesz emiatt (egy nagy laposan és egy zacskó kavicsot). Persze, ha meg film+-os este 11kor kezdődő 3. rangú filmnek nézzük....annak meg túl jó.

Támogatom. :) (Ha számít, hogy többen kérik ugyanazt.)
carmine: Köszönöm a gyors reakciót!
ChrisAdam: Amióta alakult a fórum hanyagoltam az ilyesmiket, és hát felgyűlt... :D

előzmény: manson84 (#95)

2015-09-04 04:51:10 [Könyvajánló] Rorschach #295

Ben H. Winters - Gyilkosság világvége előtt:

Haragszom magamra. Mikor úgy jó fél éve megnéztem az ausztrál These Final Hours című filmet, még én is meglepődtem azon, mennyire tetszett ez ”az apokalipszis elkerülhetetlen, most már csak arról dönthetsz, mivel töltöd a maradék csöpp idődet” szubzsáner a sci-fin belül. Egyszerűen imádtam azt a filmet, mindenestől. A sodró lendületét, a kiszámítható, mégis katartikus csavarjait (na jó, inkább csavarocskáit), az old school javuló rosszfiú főhősét, egy szóval kajáltam, ahogy volt.

Aztán egyszer csak ráakadtam egy Gyilkosság világvége előtt című könyvre a neten. Meteorbecsapódás általi globális kipusztulás? Pipa. Véges, felértékelődő idő? Pipa. Depressziós, lamentálós-nihilista hangvétel? Szinopszis szerint erre számítottam volna, pláne, hogy a könyv inkább krimi, mintsem science fiction (egy gyilkosság a biztos pusztulás árnyékában azért megágyazna egy kis ”mi értelme?” filozofálgatásnak), ámde hiába mosta össze Ben H. Winters a két nagy favoritom, a keverék kissé fel van vizezve. Vagy inkább át van címkézve.

Akkor itt utol is értem magam: haragszom magamra. Haragszom azért, mert hirtelen lelkesedésemben megvettem egy könyvet, amiről húsz perc utánajárással kideríthettem volna, hogy messze nem felel meg az elvárásaimnak, csúnyábban fogalmazva jó nagy átbaszás. Winters ugyanis kitalálta ezt a ”fél év múlva vége a világnak” gimmicket azért, hogy ráhúzzon egy három részes nyomozós könyvsorozatot, ugyanúgy, ahogy azt Arthur Conan Doyle óta rengetegen csinálják, Lawrence Blocktól Lőrincz L. Lászlóig baromi sokan, és ahogy azt csinálták minden bizonnyal Sherlock atyja előtt is. Ennyi infó alapján már belőhető a könyv súlycsoportja (félreértés ne essék, én például imádom a Leslie L. Lawrence könyveket, csak nem erre számítottam) egyrészt, másrészt pedig bennem megfogalmazódott a ”mi a fasz értelme volt egy ekkora ütőkártyát így kijátszani?” kérdés, hiszen az egy nyomozóra épülő, egymáshoz csak lazán kötődő könyvsorozatokkal tudtommal csak úgy lehet kaszálni, ha az ember megy a gépszíjjal, és nem áll meg három kötetnél, másrészt pedig a Gyilkosság világvége előtt önmagában olyan gyönge, mint a reggeli harmat. A trilógia létjogosultságát sem igazán látom (bár a másik kettőt biztos nem fogom elolvasni), némi utánajárással a hátam mögött nagyjából úgy tudom elképzelni a három könyv által alkotott szerves történeti, karakterfejlődési és stilisztikai egészet, mint a Transformers- vagy Halálos iramban-filmek által alkotottat.

Más szavakkal (hogy azért írjak már egy kicsit a könyvről is) a Gyilkosság világvége előttön egyáltalán nem látszik egy trilógiakezdés íve, nem érződik kezdetnek, csupán egy félszívvel megírt tizenkettő-egy tucat krimi, rém sekélyes és felületes apokalipszis-settinggel.
Ami annyira kibontatlan, hogy hiába próbálja Winters a gyilkos központi motivációjává tenni (akinek ez spoiler, az olvasson több könyvet/nézzen több filmet), így igazolva könyve létjogosultságát, ezzel a beleszuszakoltsággal csak azt éri el, hogy súlytalanná válik az egész – igen, abban a könyvben, melyben a világvége elkerülhetetlen, pusztán szürke jelzőnek, újabb pipálandó sornak hat a karakterek kórlapján. Szem: barna. Testsúly: átlagos. Motiváció: ja, hát ő most bánatos, nem önmaga, és szeret fátyolos szemmel meredni a semmibe, mert fél év múlva vége a világnak. Csezmeg...

Amire még muszáj, de egyszerűen muszáj kitérnem, az a femme fatale alakja, az se mindennapi. Csóri papírra van vetve huszadlagos mellékszálként, majd annyira van előrángatva, hogy elcsábítsa a főhőst (a semmiből), lefeküdjön vele, elmondjon három tipikus femme fatale mondatot, majd meggondolja magát a negyedik előtt (igen, a negyedik lett volna a sorsdöntő kitálalás a gyilkos személyéről), végezetül pedig meghaljon, mint aki jól végezte dolgát. Mindezt nagyjából tíz oldal alatt, nulla karizmával. A könyv alles zusammen színvonala sem engedne arra következtetni, hogy Winters jó író, de ahogy ezzel a karakterrel bánik, az egyenesen pocsék.

(Csak mellékesen, a könyvet nem sokkal a Mission: Impossible 5 után olvastam el, amiben szerintem megint csak mostohán kezelték a végzet asszonyát, úgyhogy kellett egy U.N.C.L.E., hogy valamennyit javítson az összképen – de az univerzum még így is lóg nekem egy átgondoltan megírt femme fatale-lal.)

Szóval nem egészen erre számítottam. Súlyos gondolatokat tartalmazó, lélekre települő sci-fi/krimi egyvelegnek (crime-fi? sci-crime? mindegy) egész egyszerűen nem tekinthető, annyira híg a leve, s bár valszeg Winters nyomozójának nem lesz három könyvespolcra elég kalandja, mint a példaként hozott Block és Lawrence hőseinek, de én leginkább melléjük kategorizálnám a Gyilkosság világvége előttet. Azok közt is a ”szódával még elmegy egy unalmas, tikkasztó hétvégén” csoportba.

2015-09-04 03:39:22 [Tévésorozatok] Rorschach #2594

Na akkor True Detective season 2 bővebben, kezdve a negatívumokkal:
- a rendezés. Most döbbentem csak rá igazán, mennyire jót tett az első évadnak, milyen fontos, szerves része volt a nagy egésznek az, hogy végig egy ember rendezte, így részről részre koherens volt az évad, egészében nézve is szilárd egységet alkotott. Fukunaga isteni stílusáról ugye meg ne is beszéljünk.
- aztán sajnos Pizzolatto beleesett egy-két olyan blődli, kritikán aluli hibába, amilyenekből azt hittem, kinőtt már a Galveston óta. Az olcsó hatásvadász elemekről és deus ex machinákról beszélek. A ”Colin Farrell karaktere meghal-e a szezon elején”-cliff például. A legzavaróbb ezek közül a háborús filmek létező legnagyobb közhelye volt: ”na itt egy démonaitól megszabadulni vágyó karakter, egy jóra való, ám esendő srác (gyengébbek kedvéért Woodrugh), aki épp családalapítás előtt áll. Vajon hátba lövi-e egy gazember, aki pont tudta, hogy hősünk melyik kijáratot választja a rendelkezésre álló nyolcvanhatezer közül?”.A negyedik részbeli nagy lövöldözéssel is akadnak ilyesmi, gyakorlati jellegű problémáim, amiket az író egy kis fantáziával gördülékennyé faraghatott volna.
- valahogy Farrell egész magánéleti szála nyögvenyelősre és izzadságszagúra sikerült szerintem, egészen az utolsó részig, ahol nagyon kellemes meglepetésként ért a szál lezárása, szerintem fasza volt. De addig a fiával közös jelenetek bántóan erőszakosak és direktek voltak, az ex-feleséggel közösek pedig a színésznő (Harvey Specter üdvözöl) hiányos kvalitásai vagy talán a karakter hiányos dimenziói miatt már fájtak.


No de ne bánkódjunk annyit! Ezen apró szépséghibákat leszámítva baromi jól szórakoztam.
Vegyünk is szépen sorra mindent, kezdve a színészekkel: a két főszereplő valami mocskosul nagyot ment. Farrellt eddig is csak az írhatta le tiszta lelkiismerettel, aki felületesen követte a munkásságát (úgy érzem, visszaköszön a McConaughey-effekt tavalyról), de Ray Velcoro bőrében újfent bizonyítja, mennyire ért a mesterségéhez, Vince Vaughn pedig azt bizonyítja, hogy a rossz színésznél sokkal de sokkal gyakoribb a lusta színész és a rossz színészvezetés. Amit ugyanis Frank Semyon szerepében művel az évad második felében (főleg az utolsó két részben), arról igen nehéz szőrös szívűen nyilatkozni. Száz százalékos hitelességgel hozta a gengsztert, aki elveinek és intellektusának hála csak azért is nyertesként távozik az asztaltól, legyen a játszma akármilyen mocskos és gerinctelen. A sivatagi séta pedig a múltja feltárulásával csak a pont az i-n. Első osztályú karakterépítés, nagyszerű színészi játék.

A következő, ami bejött, a hangulat, élen a zenével. Mind a score, mind Lera Lynn zenéje gyönyörű volt (bár nem merném állítani, hogy ez utóbbit mindig a kellő pontokon használták fel). De nem csak a zene volt a toppon, hanem a fényképezés is, az elkerülhetetlen, rideg közönyt hordozó képek, whoa.

És akkor most jön az a vélemény, aminek eddig csak a szöges ellentétével találkoztam: a True Detective második évadában van az egyik legszövevényesebb, legjobban kitalált bűnügy és nyomozás, amivel valaha találkoztam. Az internet meg felhördült, mert hirtelen senki nem lett képes nyolc részen át odafigyelni arra, amit néz, hát mi a bánat... Személy szerint én az ügy felgöngyölítésének minden percét imádtam, annyira egyedi mixe volt a már sokszor látott paneleknek, hogy azt hittem, ez lesz az az aspektus ebben az évadban, ami előtt osztatlanul leborulnak fanyalgók és rajongók egyaránt. Baszki, politikusgyilkosság, kerületi-városi-megyei-állami-privát szektori-rendfenntartási körökben szimultán burjánzó korrupció, szervezett bűnözés, extra adaléknak természetesen egy rég a szőnyeg alá söpört gyémántrablás/kettős gyilkosság bosszúszomjas túlélőkkel… hát mi az úristen kellhet még? Aláírom, nem CSI-t néztem, nem volt minden a számba rágva, de aki átívelős krimit néz, az legyen szíves megerőltetni magát, és figyeljen oda a morzsákra. Amúgy meg hol volt ez a felhördült tömeg akkor, mikor a The Killingben két évadon (huszonnégy rész) át göngyölített egy ügyet? Egyre kényelmesebb a nézősereg. Legalábbis nem tudok róla, hogy száznyolcvanas IQ-m lenne, mégis tudtam követni az események folyását. Ami pedig a követhetőségnél is fontosabb, hogy számomra végig hiteles tudott maradni ez a hömpölygő, szerteágazó bűnbokréta – csak hogy egy ellenpéldát hozzak a közelmúltból, a Leviatánból például kizökkentett, hogy az számomra hiteltelen módon ábrázolta a rendszer romlottságát, más szavakkal egy büdös pillanatig nem tudtak meggyőzni arról, hogy a vásznon látott dolgok a valóságunkban is megtörténhetnek, vagy akár a vásznon látott valóságba képesek lennének belesimulni. Szerencsére a TD-vel ilyesféle gondjaim nem voltak.

Ami pedig a méltán magasztalt első évadnál is jobban sikerült idén, az a lezárás. Egyrészt tökös húzásnak tartom, hogy Pizzolatto mester nem erőltette a happy endet (de még a keserédes zárást sem, mint tavaly – bár azzal sem volt baj, illett oda nagyon szépen), hanem jó mélyen lengette a kaszát a karakterei között, másrészt a kivitelezés is megér egy misét. A paranoid, vihar előtti csend és a mexikóiak feltűnése Ridley Scott A jogászát juttatta eszembe, és ennél nagyobb dicséretet tőlem nem igazán kaphat hasonló témájú sorozat/film, ez számomra óriási plusz pont.

Aztán. A sivatagi sétáról már áradoztam, mondjuk azt nem lehet eleget ajnározni, de Velcoro is hatásos, stílusos véget ért, megélve az évad első felében megjósolt sorsát. Azt pedig a hozzám hasonló okos tojások felé történő szándékos beintésnek, fricskának fogom fel, hogy pont az Antigoné nevű karakter éli túl az egész Canossát, egyedüliként a négy főhősből :)


Végeredményként azt hiszem, a szép komótosan csordogáló szezonnak nagyon jót tett az évad derekán bekövetkezett időugrás, az események rögtön felpörögtek, hogy aztán egy beton kemény, stílusában és terjedelmében is végtelen masszív utolsó rész felrakja a habot a tortára.

Köszöntem szépen, kurva jó volt, jöhet a következő!

2015-09-04 03:29:33 Cop Car Rorschach (3) #4

Nagyon tetszett, hogy őszintén, életszagúan vannak megírva a gyerekek, valamint a lezárás is elég jó... csak vezethetett volna odáig gördülékenyebben is az út. Konkrétan én untam a filmet (ez meglepett, mert egyáltalán nem hosszú), szinte teljesen kiszámítható volt, és kissé ingerszegény is.

2015-09-03 23:40:34 [Kritikus kód] cucu #828

Most mar a szereplok oldalan is ujra vannak kepek, nem csak a szineszeken.